Magyarországon is nagyon divatos panaszkodni az anyagi helyzetünk miatt. Ugyanakkor rendszerint megfeledkezünk arról, hogy döntő többségünk a globális fogyasztói társadalomhoz tartozik – a világnépesség azon 20-25 százalékához, akik a legtöbbet fogyasztunk és ezáltal leginkább okolhatók vagyunk a környezeti problémákért, például az éghajlatváltozásért. Nekünk kellene áttérnünk egy mértékletesebb, ökologikusabb életmódra, amely egyúttal több boldogságot, illetve mélyebb, tartalmasabb életet is nyújt számunkra, mint a jelenlegi, anyagias életformánk. Ez hatalmas feladat mindnyájunk számára, de egyúttal nagyon izgalmas is. Fontos azonban azt is szem előtt tartanunk, hogy az egyéni megoldási kísérletek halálra vannak ítélve, változtatni csak közösségekben tudunk. Minél több ökologikus életmódot folytató helyi kisközösséget alakítunk az aprófalvaktól a nagyvárosokig, annál élhetőbb hellyé válik majd ez az ország.

Néhány mondatban szeretnék reagálni a nemrégiben megjelent „Miért választja Közép-Európa az atomot és a szenet? Megint rossz lóra” című cikkre.

A cikk írója, a ma emberére jellemzően, erősen leszűkíti azt a teret, amelyben a kérdést vizsgálja, sőt jelen esetben a problémát egydimenzióssá redukálja, ahol a lehetőségek csak a „jó” és a „rossz megoldás” közötti egyenesen helyezhetők el. Ez számomra kísérteties hasonlóságot mutat azzal a mobiltelefon reklámmal, amelyikben két felsőkategóriás telefont látunk, és alatta a kérdés: „Neked melyik jön be?”