Néhány mondatban szeretnék reagálni a nemrégiben megjelent „Miért választja Közép-Európa az atomot és a szenet? Megint rossz lóra” című cikkre.

A cikk írója, a ma emberére jellemzően, erősen leszűkíti azt a teret, amelyben a kérdést vizsgálja, sőt jelen esetben a problémát egydimenzióssá redukálja, ahol a lehetőségek csak a „jó” és a „rossz megoldás” közötti egyenesen helyezhetők el. Ez számomra kísérteties hasonlóságot mutat azzal a mobiltelefon reklámmal, amelyikben két felsőkategóriás telefont látunk, és alatta a kérdés: „Neked melyik jön be?”

A reklám megalkotójának érthetően az volt a szándéka, hogy a célszemély csak arra a két telefonra fókuszáljon, amelyet fölkínálnak neki, és ne gondoljon arra, hogy esetleg több tucat másik közül is lehetne választani. Az a lehetőség pedig eszébe se jusson, hogy esetleg nincs is szüksége mobiltelefonra.

Ahogyan a fenti reklám mögött is van egy ki nem mondott feltételezés, hogy mobiltelefonra szükséged van, ugyanúgy az említett cikk is arra a feltételezésre alapul, hogy a jövőben még több, de legalább ugyanennyi energiára lesz szüksége az emberiségnek, mert a gazdaság tovább fog növekedni. A cikk írója, ennek a feltételezésnek a mentén azt taglalja, hogy vannak országok, akik erre a kérdésre jó választ adnak, (megújuló energia) és vannak olyanok, akik pedig rosszat (fosszilis energia).

A folytonos gazdasági növekedéssel kapcsolatban ide kívánkozik egy már-már közhelynek számító idézet, Kenneth Boulding amerikai közgazdásztól:

"Ha valaki azt hiszi, hogy egy véges világban létezhet végtelen növekedés, annak vagy elment az esze, vagy közgazdász."

A fosszilis energia vs. megújuló energia problémakörrel kapcsolatban mindig felmerül bennem az a kérdés, hogy egy megújuló energiát előállító energiaforrás, mondjuk egy napelem, vajon termel-e annyi energiát egész életében, mint amennyi (fosszilis) energia szükséges az előállításához, üzembentartásához (karbantartás és javítás) és környezetkímélő megsemmisítéséhez az életciklusa végén? Nem tudom a választ, de attól tartok, hogy nem termel annyit.

Létezik ugyan egy „EROEI” szám, ami azt mutatja, hogy hányszor több energia nyerhető ki az energiaforrásból, mint amennyit előállításába fektettünk, de ez is csak a valóság egy erősen leszűkített részéről ad információt, hiszen csak az előállításához szükséges energiát veszi figyelembe, a megsemmisítés energiaigényét nem.

És még csak energiáról beszéltünk, a környezeti hatásokról nem, pedig attól, hogy egy energiaforrásnak az EROEI száma imponáló, még szeméthegyek maradnak utána…

De ha kilépünk a cikkíró (és a környezetvédelmi mainstream) egydimenziós teréből, akkor feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon kell-e még több energia a jövőben?

Mi lenne, ha a gazdaság nem akarna minden határon túl növekedni, mint egy rákos szövet?

Vajon nem lehetne-e egy olyan világot felépíteni, amelyikben nem kell naponta 10-100-1000 kilométereket utazni ahhoz, hogy a napi szükségleteinket előteremtsük?

Amelyikben nem kell naponta hajók ezreinek (amikről ugye tudjuk, hogy messzire nagyon gazdaságosan tudnak szállítani, mégis sok millió liter üzemanyagot elhasználnak nap, mint nap) elindulni azért, hogy olyan termékeket szállítsanak a földgolyó túlsó feléről nekünk, amelyeket csak a reklámok hatására akarunk megszerezni?

Nem lehet, hogy akkor jóval kevesebb energiával is beérnénk?

S.A.