A köznyelv „jámbor” fogalma egyfajta már-már esztelenül békés viselkedést ír le. Sokunknak rögtön Arany János Családi kör című verse jut eszünkbe: „Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta”. Annyira így van, hogy ezt a szót ma már szinte nem is lehet anélkül használni, hogy lenézést, gúnyos reakciókat, vagy legalábbis „elhatárolódást” ne kockáztatnánk.

 

 

A Szentlélek ajándékaként kapott jámborság azonban nem lesajnálni való ügyefogyottság: csak egy „szelete”, egyik jelensége a békés magatartás, de gyökere sokkal mélyebbre nyúlik. Próbáljuk meg tehát most félretenni a szóval kapcsolatos előítéleteinket, és megérteni, mit is jelent a maga teljességében ez a lelkület.

2014. március 30., Nagyböjt negyedik vasárnapja

 

Beszéltünk már tudományról, értelemről, bölcsességről és tanácsról, bejárva ezzel az ismeretből tudássá érlelt gondolatok alapján megszülető elhatározás életútját. Jobbára így tűzünk ki hasznos, nemes célokat, hosszú távra. Ezután következik a célok felé haladás aprómunkája. Nagyon sok szép terv azért nem valósult meg, mert a mindennapok apró akadályai elterelték a figyelmet, elkoptatták az igyekezetet.

 

2014. március 23., Nagyböjt harmadik vasárnapja

 

Egy kis magyarázattal kezdem: a magyar fordításban tanácsnak nevezett ajándék neve latinul consilium, ami a „consulo” – dönteni igéből ered és tervezést, elhatározást jelent.

 

Persze a magyar tanács fogalom is ide köthető, hiszen a döntések előtt mérlegelni szoktuk a lehetőségeket, és ebben a mérlegelésben segíthet, ha tanácsot kapunk. A tanács formája gyakran nem más, mint az egyik, vagy másik szempont kiemelése, figyelmünkbe ajánlása

 

Ha a tanácsról, mint a Szentlélek ajándékáról beszélünk, akkor ezt úgy képzelhetjük el, hogy a Szentlélek megvilágosító ereje emel ki számunkra valamilyen szempontot, így segítve, hogy megtaláljuk a helyes, azaz  Isten bennünk is élő szeretetével nagyobb összhangban álló cselekvésmódot.

 

Számos mai döntési helyzetre jellemző, hogy túl sok lehetőség közül választhatunk. Ez egyfelől elnyújthatja a döntés folyamatát, hiszen sok lehetséges eredményt kell értékelni és összehasonlítani. Másfelől a sok ki nem választott alternatíva elvesztése felett érzett bánat és aggodalom a döntés örömét is kiolthatja. Egyszerű kísérletekkel kimérték, hogy 6-7 választási lehetőség felett már több az aggodalom, mint az öröm. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a fogyasztói társadalom egyik „vívmányaként” hatalmas és folyamatosan bővülő választék áll rendelkezésre szinte mindenből. A fogyasztói létforma ideológusai állítják, hogy ez a mi érdekünkben van így, mi egyszerű fogyasztók viszont érezzük, hogy ez nem igaz.

2014. március 9., Nagyböjt első vasárnapja

 

A tudomány egy széles látószögű reflexió a világról, a világ dolgairól, a szabályokról, amelyek fenntartják azt, és amelyek segítségével leírható. A tudomány egy szükséges, de nem elégséges feltétele a megismerésnek. Gondolkozzunk el, hogy mit ad, mi az a lehetőség, amit a kezünkbe ad a sorban következő ajándék az értelem. Ilyenkor, Nagyböjt idején talán még fontosabb, mint máskor az Istennel való személyes kapcsolat felismerése, a benne való elmélyülés, ahol az értelemnek főszerep jut.

 

Az ember személyes értelme lehet nyitott mindarra, amit a tudomány elé tár: lefordít, elemez, transzformál, a bonyolultból egyszerűbben érthetőt kreál, a távolit közel hozza és átnyújtja nekünk. Az értelem lehet nyitott és befogadó; az értelem aktív, és kérdez, és újra kérdez. Egy absztrakt, de megengedhető feltevés szerint vajon működne-e a tudomány elzárva a külvilágtól, - l’art pour l’art -, ha a nyitott és befogadó értelemmel megáldott elme nem hozna fel újabb és újabb kérdéseket?! Vajon megértethetnénk-e a globális és helyi társadalmi és ökológiai kihívásokat, ha nem keresnénk az összefüggéseket közöttük és nem tennénk fel kérdéseket a hit és etika akár transzcendens összefüggései szerint például a biológiai sokféleség szerepét és lehetséges sorsát illetően, vagy a termőföld pusztulását látván, vagy ezek összefüggéseit a szegénységgel és/vagy akár jelenünk háborúival kapcsolatban?!