böjte csaba
Menekültek Magyarországon, Európában
k, 2015/08/25 - 16:47Böjte Csaba jegyzete
Sokan kérték, hogy szóljak hozzá ehhez a kérdéshez! Elolvastam több e témába vágó írást is!
Ugyanaz a kérdés: „menekültek” – és két nagyon különböző válasz, és én e két út közül egyikre sem mernék rálépni! Igen, választani, dönteni e két lehetőség között nem merek, mert szerintem befogadni feltétel nélkül őket nem lehet, de véres erőszakkal elűzni sem szabad ezeket az embereket…
Egy harmadik utat javasolnék! Ismerős, hogy 1956 után Ausztriában, nyugaton, a magyar menekültek számára befogadó lágerek létesültek, hol nem csak a nyelvet, de az együttélés szabályait is meg lehetett, kellene tanulni. Aki erre hajlandó, azt be lehet fogadni, aki erre nem, azt haza kell toloncolni! Az autó vezetéshez hajtási engedélyt sem lehet erőszakkal szerezni, megvannak a minimumok, mit egy autót vezetni akaró embernek el kell sajátítani, és ha abból eredményesen levizsgázik, akkor kiengedhető a közutakra! Hajtási engedély nélkül, aki kiengedi a forgalomba az embereket, az potenciális gyilkos! Gondolom, hogy azok, akik közénk jönnek, a káosz elől menekülnek, egészen biztos, hogy megértenék, hogy ez a oktatási, nevelési központ az ő és az ő gyermekei érdekében is van! Nem szeretnénk, ha velük együtt a káosz, az anarchia is átcsapna Európába!!
Tegyük tündérkertté szülőföldünket!!
cs, 2014/02/06 - 13:06Böjte Csaba: Adventi üzenet
p, 2013/12/13 - 16:17Böjte Csaba: miért bízom a holnapban?
sze, 2013/04/24 - 15:12Az élet szép, az élet jó, élni érdemes!
cs, 2013/01/24 - 12:21A jótett gazdagabbá tesz, az igazi ajándék mi magunk lehetünk!
p, 2012/12/21 - 12:38Megmaradunk!? - Böjte Csaba írása
k, 2012/10/30 - 12:58Böjte Csaba a hit évéről
sze, 2012/10/24 - 14:43Böjte Csaba: Kilenc diófa
p, 2012/10/05 - 10:27Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:
- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésre, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...
- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen
Csaba testvér ötpontos sikerképlete – Interjú
k, 2012/09/04 - 12:022012. augusztus 6.