"Az autonómiához egy egész szükséges; ez azt is jelenti, hogy nem lehet tartósan autonóm csak a szűken vett gazdaság, kultúra vagy más terület. Minden elemnek megvan a maga szerepe, ezért ha nem törekszünk függetlenségre minden téren, ez azzal fenyeget, hogy előbb vagy utóbb felborul az egyensúly. Ezeknek a folyamatoknak, a helyi autonómia megközelítését szolgáló kezdeményezéseknek az összefoglaló neve: szivárványgazdaság."

 

 

A legfontosabb kérdés e fogalmakkal kapcsolatban, hogy kire vonatkoztatjuk őket, kinek az önellátásáról, önfenntartásáról beszélünk. Ha a jelenleg uralkodó eszméket és a belőlük következő trendeket tekintjük, azt kell(ene) mondanunk, hogy a minimális család és az egytagú csoport autonómiájával érdemes és szükséges foglalkozni. 

 

A minimális család a ma elfogadott családmodell. Egy család ennél kisebb már nem lehet. Csak a szülők és a gyerekek élnek együtt, s ők is különválnak, amint lehet. Az eltávolodás már kora gyermekkorban elkezdődik (bölcsőde, óvoda és egyéb gyermekmegőrző intézmények), és az elszakadás azonnal bekövetkezik, amint a gazdasági körülmények lehetővé teszik. 

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is kitudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?

 

A két ázsiai óriás, Kína és India közé ékelődő, buddhista többségű kis ország, amely hosszú időn át a külvilágtól elzárva élt, eredeti módon kezeli a gazdasági fejlődés kérdését, a környezet védelmére és a jó életérzésre koncentrál. Fejlődési modelljében a bruttó hazai termék (GDP) helyett mértékül választott bruttó nemzeti boldogság gondolatát az ENSZ-ben is ismertették, és azt európai, köztük francia és brit vezetők is méltatták.