Ökológiai lábnyom, túlnépesedés, klímaváltozás, passzívház – ilyen és ezekhez hasonló fogalmakkal rendszeresen találkozunk mi, felnőttek, mert a Föld megóvása égető ügyünkké vált az utóbbi időben. Gévai Csilla Nagyon Zöld Könyve most a gyerekek számára is érthetővé, kézzelfoghatóvá teszi ezt a problémát. Komoly kérdésekről mesél okosan, érthetően és könnyedén, olyan képi és nyelvi leleménnyel, annyi humorral, hogy a legbonyolultabb kérdések is átláthatóvá, kezelhetővé válnak. Ez a könyv igazi hiánypótló mű: tanítva mesél a Földön működő kölcsönhatásokról, a világ működéséről, és mesélve tanítja meg mindazt, ami a gyerekek számára személyes üggyé teszi a környezetvédelmet. Minden gyerekszobában és iskolai könyvtárban ott a helye – nem is a polcon, hanem a gyerekek kezében! A könyv szerzője az eddig főként illusztrátori tevékenységéről ismert Gévai Csilla, aki nem csak illusztrátor, hanem kulturális antropológus; nem csak kulturális antropológus, de pedagógus; nem csak pedagógus, de kivételes érzékenységgel és humorérzékkel megáldott író.

Forrás: http://www.pagony.hu/nagyon-zold-konyv-pozsonyi-pagony-kft

 A jó légkörért lehet tenni is valamit! Lemondunk a tagadás, a negatívum élvezetérõl, mert ez olyan élvezet, amelyben a démonoknak része van. Pl. keresztény közösségben panaszkodnak: Jaj, de rossz a mai világ! És a mai fiatalok…! A pap pedig, micsoda szégyen, a földön ülve misézik!
Ezt lehet élvezni! Ez veszélyes, mert nagyon hasonlít az ördögök légköréhez. A panaszkodás után jön a kétségbeesés. Az újságok mindig elsõsorban a negatívumokat hozzák le. Mi pedig igyekszünk a másik oldalról, jó légkört létrehozni. Ez munka! A fõ tevékenység a saját szívre vonatkozóan zajlik.
1. Gondoskodjunk a jó légkörrõl és akkor nem jöhet elõ az elbátortalanodás, a kétségbeesés. Ha valaki csak a nehézségekrõl, hibákról beszél, akkor az olyan, mintha könyvet akarna írni Budapestrõl, és csak a csatornákról írna. 100 képet mellékel a csatornákról, és azt mondja: ez Budapest! Néven nevezzük a dolgokat, de nem bátortalanodunk el.
2. Észlelni a pozitív dolgokat! Ez a Szentlélek adománya. Az öröm adománya. Egyáltalán nem egyszerû, mert az áteredõ bûn következményei terhelnek bennünket. Természetesen nem mondhatok jót valamire, ami nem az, amit magam sem hiszek, de szükséges a jót kimondani, mert annak nagyon nagy ereje van!
Ezt tapasztaltuk Kentenich atyával. Az volt az érzésünk, hogy átlát rajtunk. Úgy mondtuk, hogy radarszemei vannak. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki annyira megértett volna engem, mint õ, és akinek annyit elmondtam volna magamról, mint neki, és aki mégis olyan nagynak látott volna, mint õ. Sok dolgot felfedezett a lelkemben, amit én nem láttam. Sok negatív dolgot egyszerûen tisztázott, megmondott. Ez a Szentlélek adománya. Ez gyógyít és erõt ad.