Nyakunkon a vakáció – de mit kezdjünk a gyerekkel?

A gyerekek a szünidőt szeretik, a szülők viszont azt, amikor iskolába, óvodába járnak a lurkók, hiszen akkor felügyelet alatt vannak, biztonságban tudhatják őket, és anya-apa nyugodtan dolgozhat. De nincs mindig iskola és óvoda, és a szünidő alatt is kell valaki, aki vigyázza a csemete lépteit. Mit lehet ilyenkor tenni? Kitől kérjenek segítséget?

 

Vakáció – egy olyan gyermek-örömteli időszak, ami némely szülőnek komoly homlokráncokat és ősz hajszálai számának növekedését okozza. A gyerekeket persze ez egyáltalán nem érdekli, jól megérdemelt szünidejüket a lehető legvidámabban, legizgalmasabban, legtartalmasabban szeretnék eltölteni.

Igen ám, de a szünidő 10 „kemény" hét hosszúságú, és ugyebár a szülőknek nincs ennyi szabadsága, tehát valami közbülső megoldást kell keresni. Szerencsések azok, akik nagyszülő segítségét igénybe tudják venni, esetleg keresztszülő, nagybácsi, nagynéni vállalja egy-két hétre a felvigyázást. Akkor néhány hét szabadsággal megússza a szülő a vakációt.

Akinek nincs ilyenforma segítsége, az körbenézhet a nyári táborok háza táján. Teljes megoldást ez sem nyújt, hiszen egész nyáron csak nem táborozhat a lurkó – kivéve, ha a szülők pénztárcája ezt megengedi, ugyanis a táborok nem mondhatók olcsó mulatságnak. Ezekben – hasonlóan az iskolaidőhöz – reggeltől délutánig vannak a gyerekek, és általában háromszori étkezés jár. Bár nagyon változatosak a programok, igyekeznek a gyerekek szórakoztatásáról magas fokon gondoskodni, a felügyelet, az étkezés, a különböző belépők ára cirka 10-25 ezer forint közé kóstálják egy egy ilyen hetes vigadozás díját. Ha számba vesszük a vakáció 10 hetét, és fokozzuk ezt azzal, hogy a családban esetleg nem egy gyermek felügyeletét kell megoldani, akkor már jelentős kiadásnak nézünk elébe. No és az apróbbaknak nem is biztos, hogy a táborozás megfelel, esetleg túl kicsik még hozzá.

Az előrelátó szülők már most, sőt, hetekkel korábban szervezésbe kezdtek, és pontos időrend szerint beosztják a nyarat. Nagyszülők, tábor, saját szabadság, és akiknek elég sok megbízható, gyermekes házaspár van a baráti körében, szóba jöhet megoldásként. Utóbbi akkor érdekes, ha a családok össze tudják szervezni szabadságaikat oly módon, hogy egymás gyermekeire vigyáznak. Ez a csemetéknek is izgalmas, hiszen társaságban töltik idejüket, olyan gyerkőcök között, akiket ismernek. A szülők pedig megtakarítják szabadságaikat, mégis megoldják a felügyeletet.

Egy a lényeg: ne unatkozzon az aprónép, mert az unalom izgalmas gondolatokat szül, amiket persze meg is kell valósítani. És ami a gyerkőcnek izgalmas, az a szülők szemében legtöbbször veszélyes és tiltandó.  A „kulcsos gyerekek" – nyakukban lakáskulccsal utcán lebzselő gyermekek – ideje lejárt, bár a csavargás maradt, ami tudjuk, sosem jó. Programot hát minden vakációzónak!