Az egyház liturgiájának csúcspontja a Nagyhét. Olyan egyedülálló időszak ez a liturgikus évben, mely sok elemében megőrizte a legősibb gesztusokat, rítusokat és szimbólumokat. A Nagyhét eredendő és egyetlen igazi célja, hogy a hívő ember és közösség társul szegődjön Jézus Krisztushoz a szenvedésen és a kereszthalálon át a feltámadás felé vezető úton, mintegy az ő életének mintájára – és az Eucharisztiában valamiképp valóságosan is “Krisztussá” – alakuljon. Hitünknek ehhez a legmélyebb, legközpontibb titkához semmit nem lehet hozzáadni vagy átalakítani benne. Így a Nagyhét liturgiája nem olyasmi, amit eszközként fel lehetne használni bármilyen más cél érdekében. A Nagyhét, különösen pedig a Szent Háromnap egyedülálló meghívás arra, hogy átadjuk magunkat Krisztus élete sodrásának, elmerüljünk magában a liturgiában.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a hívő közösség az egyház történetének minden korszakában aktuális gondolkodásmódjával tekintett a Passióra, Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására; és mindig megtalálta meg benne a neki szóló, saját korának igényei szerint időszerű választ, apránként gazdagítva is a szent napok tradícióját olyan elemekkel, melyek egyre mélyebben tárják fel az egyetlen misztériumot. Azért is így kell ennek lennie, mert az evangélium igazi értéke és célja épp az, hogy – mint Isten élő szava Krisztusban – minden kor minden emberi helyzetére választ, megoldást adjon. De ehhez újra és újra friss szemmel, legigazibb, legkonkrétabb kérdéseinket vállalva kell közelítenünk az Igéhez, és hinnünk kell abban, hogy az evangéliumban választ is kapunk rájuk Istentől.
A mai világ egyik legégetőbb kérdése, hogy hogyan lehet az emberiség és a teremtés sorsát alakító valódi erővé az igazságosság, az osztozás és a teremtés iránti felelősség. Így számunkra a Nagyhét olyan kitüntetett alkalom kell, hogy legyen, amikor – a Krisztussal való személyes találkozás mindig érvényes igényén túl – evangéliumi elkötelezettséggel keressük a választ korunknak erre a sajátos kérdésére is. Ha nem akarunk önmagukba forduló keresztények lenni, akkor meg kell kérdeznünk magunktól: mit akar mondani nekünk Isten Krisztus szeretetből vállalt kereszthalálán és feltámadásán keresztül a világ iránti szeretetéről – és arról, hogy tőlünk milyen módon várja ezt a szeretetet.

Az Egészségügyi Világszervezet javaslata szerint az 5-17 év közötti gyermekeknek és serdülőknek naponta legalább hatvan percnyi, növekvő intenzitású testmozgást kellene végezniük egészségük megőrzéséhez. Sajnos jelenleg az európai fiatalok többsége nem teljesíti ezt a szintet. A HELENA projekt (Healthy Lifestyles in Europe by Nutrition in Adolescence) legújabb kutatása szerint a tizenéves fiúknak csak 57%-a, míg a hasonló korú lányoknak mindössze 28%-a mozog rendszeresen legalább napi hatvan percet. Pedig ezzel számos egészségügyi problémát megelőzhetnének. A testedzés ugyanis hozzájárul a motoros képességek és a koordináció fejlődéséhez, erősíti az izmokat és a csontokat, pozitív hatással lehet a vérnyomásra, valamint segít megelőzni és leküzdeni a gyermekek körében is egyre terjedő elhízást.

Számolni kell azonban azzal, hogy a fizikai igénybevétel mellett a növekedési és érési periódus is fokozott tápanyag- és energia-bevitelt kíván, így az étrend kialakításakor ezeket a tényezőket egyszerre kell figyelembe venni. Megfelelő energia-bevitel nélkül a gyermek fáradtnak érezheti magát, súlyt veszíthet és gyengén teljesíthet mind mentálisan, mind fizikailag, hosszú távon pedig növekedési és csontegészségi problémák is felléphetnek.

Közös kincsünk a gyermekek!

Előadássorozat a gyermekekről szülőknek és pedagógusoknak novembertől minden hó első szerdáján fél 7-kor a Baptista Imaház és Közösségi Otthonban (XVIII. kerület, Nemes utca 28.).

Az előadások ingyen látogathatók.

A víz világnapjának megünneplését az 1992. évi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi konferencián kezdeményezték. Ennek hatására az ENSZ március 22-ét nyilvánította e nappá, felhívva a kormányok, szervezetek és magánszemélyek figyelmét a víz fontos szerepére életünkben. Cél, hogy óvjuk, védjük környezetünket, s ezen belül a Föld vízkészletét. (Neumann- ház – Irodalmi Szerkesztőség)

A víz világnapjának célja, hogy felhívja a tagállamok figyelmét a víz – e teremtett kincsünk – védelmének, megőrzésének és a vízminőség javításának szükségességére.

Nagyböjt időszakában kiemelten fontos, hogy az élet leglényegesebb dolgaira fordítsuk figyelmünket, mint a víz megóvásának és igazságos elosztásának problémájára. A böjtön keresztül nyissuk meg szívünket embertársaink felé, és segítsünk a rászorulóknak.

„Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte.” (Ter 1,7)

„Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával, az égen, a föld felett pedig röpködjenek madarak.”(Ter1,20)