Egy olyan új törvényjavaslatról tárgyalt az Európai Unió illetékes testülete 2013. május 6-án, melyre mindannyiunknak oda kell figyelnünk. Célja az összes növényi szaporítóanyag forgalomba kerülésének, használatának egységes EU-s szabályozása. A hivatalos indoklás szerint erre azért van szükség, mert túl bonyolult, áttekinthetetlen és kijátszható volt a sok különböző jogszabályban rögzített, amúgy már elavult szabályozás. Most, hogy mindenkinek könnyebb és áttekinthetőbb legyen, egységesítik, korszerűsítik, és egyetlen jogszabályba foglalják az összeset, természetesen, mint írják, a fogyasztók érdekeinek védelmében.

 

A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Az új törvény a globalizált világ kegyetlen játékszabályait akarja a táplálékunkként szolgáló növényekre is alkalmazni, a nagy multinacionális cégek érdekeit jobban érvényesíteni. A cél az, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az emberiség élelmiszerellátását, melyet az tart majd kézben, aki a magok feletti uralmat megszerzi. Aki etet, az diktál.

Nem kell sokat gondolkodni azon, hogyan tegyünk jót és mikor. A válasz egyszerű: lehetőleg mindig. Ilyenkor az adventi időszakban mégis feltesszük magunkban a kérdést: hogy találjuk valami olyan alkalmat, ami nem a megszokott, ami kívül esik a rutinszerű hétköznapokon. Olyat, amelyet máskor talán figyelmetlenségből elmellőzünk. Gondoltam egyet.

 

Kezdődik az Advent, a készület ideje. Az Advent egyházi valóság, ezért a jelentését is így célszerű magyarázni: ez az időszak felkészülés a Megváltó megtestesülésének ünnepére, hogy megérthessük és átérezhessük: Isten emberré lett. Azért tette ezt, hogy ne csak valami távoli, elvont képzetként vagy pillanatnyi, sokszor félelmetes jelenségként tűnhessen fel az emberek előtt, hanem hogy személyes és érthető, átérezhető példát mutasson az emberi élet hétköznapjaiban és ünnepeiben, és végül magát feláldozva beteljesítse a megváltás isteni művét. Arra vagyunk tehát meghívva ebben az időszakban, hogy ezt a titkot tegyük életünk részévé – nem kis feladat, ami Adventben előttünk áll!

A körülöttünk levő világ másképp tekint az Adventre és a Karácsonyra. A minket vásárlásra ösztönző cégek már Advent kezdetét sem győzik kivárni. November elejétől sokasodnak a kirakatokban és az üzletek előtt a feldíszített fák, felhangzanak a bevásárlóközpontokban a karácsonyi dalok, az adventi turistacsalogató vásárok is két héttel az adventi idő előtt megnyílnak, de a pálmát az a hely vitte el, ahol október közepén kezdték árulni a karácsonyfadíszeket. Azt próbálják meg elérni, hogy mihamarabb felvetődjön bennünk a „Jaj, mit is vegyek X-nek, Y-nak?” dilemmája, és maradjon elég időnk elkölteni még azt a pénzt is, amit meg sem kerestünk.