Egy olyan új törvényjavaslatról tárgyalt az Európai Unió illetékes testülete 2013. május 6-án, melyre mindannyiunknak oda kell figyelnünk. Célja az összes növényi szaporítóanyag forgalomba kerülésének, használatának egységes EU-s szabályozása. A hivatalos indoklás szerint erre azért van szükség, mert túl bonyolult, áttekinthetetlen és kijátszható volt a sok különböző jogszabályban rögzített, amúgy már elavult szabályozás. Most, hogy mindenkinek könnyebb és áttekinthetőbb legyen, egységesítik, korszerűsítik, és egyetlen jogszabályba foglalják az összeset, természetesen, mint írják, a fogyasztók érdekeinek védelmében.

 

A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Az új törvény a globalizált világ kegyetlen játékszabályait akarja a táplálékunkként szolgáló növényekre is alkalmazni, a nagy multinacionális cégek érdekeit jobban érvényesíteni. A cél az, hogy ellenőrzésük alá vonhassák az emberiség élelmiszerellátását, melyet az tart majd kézben, aki a magok feletti uralmat megszerzi. Aki etet, az diktál.

Az öt Vas megyei települést ellátó Aigner Géza plébános, szembesülve a falvakat sújtó gazdasági, népesedési, kulturális nehézségekkel, olyan programokat indított, melyek – a falusi lakosság önbecsülését emelve – képesek megteremteni az élő, a teremtett világ megőrzéséért munkálkodó közösséget. A felelős életszemléletről beszélgettünk a lelkipásztorral.

 

 

Emlékszem, amikor a szüleim hazaértek a munkából, a család kerékpárra ült és ment „háztájizni”. Sok mindenre vágytunk akkoriban: új kerékpárra, ruhára, színes tévére. A válasz mindig ugyanaz volt: majd a paprikapénzből. Egy-egy jobb év következtében tudták a szülők megvenni a család első színes tévéjét, és sokunknak ebből a pénzből sikerült továbbtanulni.