Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során.

Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!

Meg kell tanítanunk a ránk bízott gyerekeket a jég hátán is megélni. Hogy ebben az iskolák, vagy a csak a mát látó hatóságok mennyire partnereink, az nem számít.

..... A globális világ válaszút előtt áll: ésszerű, takarékos, az értelmetlen szórakozásokról, élvezetekről nagyrészt lemondó, ökológia- és humáncentrikusan gondolkodó és cselekvő emberekből álló társadalom képe éppúgy felsejlik az előttünk álló 50 évben, mint a válságokkal terhelt, a föld ökológiai kapacitását és természeti erőforrásait a végsőkig kihasználó, az embereknek boldogságot nem nyújtó társadalom képe. A Föld eltartó képességének megfelelő létszámú ember boldogan élhet majd a világban. Remélhető, hogy a többség emberséges, de hatékony konstruktív agresszióval rá tudja kényszeríteni az új helyzethez való alkalmazkodásra azokat is, akik önként nem ismerik fel ennek szükségességét. Bízom ennek sikerességében, de ehhez nagyon sokat és nagyon szisztematikusan kell az emberiség túlnyomó többségének dolgoznia! .....

Tovább a teljes cikkre