A paradicsom a benne lévő cukortól lesz édes, kellemesen savas, zamatos gyümölcs. Az elállóság azonban ma már fontosabb a kereskedelemben, mint az íz, szín, és zamat. Amerikai biokémikusok egy csoportja megvizsgálata mi áll a dolgok hátterében, és miért íztelenebb a ma kapható paradicsom, mint a szabadföldön, hagyományos termesztésben előállított. A paradicsom sejtekben lévő kloroplasztok teszik lehetővé, hogy a napsugarak hatására a paradicsomban cukrok és más, például a színért felelős vegyületek keletkezzenek. Mivel a nagyüzemi előállításban nagyon fontos, hogy a növényeken lévő bogyók egyszerre érjenek be, ezért a fejlődési fázis bizonyos részeit „átugorták” a növénynemesítők, és a jobb állag elérése miatt, azokat a növényeket termesztették tovább, melyek a cukorképződést is befolyásoló gént már nem tartalmazzák. Így jóval tartósabb és a szedés szempontjából ideális, egyszerre érő fajtákat sikerült előállítani. (168 Óra Online, 2012) Az üvegházi és fóliás hajtatásban főleg ezek a fajták terjedtek el hazánkban is. Ma már szerencsére próbálják orvosolni a paradicsom íz hiányát, és kísérleteznek olyan fajtákkal is, melyek nem rendelkeznek ilyen fogyatékossággal. A hazai paradicsomimádóknak azonban nem kell várniuk az újabb kutatási csodákra, hiszen a szabadföldben, napon érlelt tájfajtáik már évszázadok óta tudják ezeket a minőségi jellemzőket produkálni.