Zártkertek kialakítása, a zártkert rendezés

A zártkert fogalom 1955-59 között jelent meg a magyar kormányrendeletekben, amikor a kertszerűen művelt kisparcellás területeket különválasztották a nagyüzemi területektől, tudatos kialakításuk azonban csak később az 1967. évi IV. törvény és végrehajtási utasításai alapján kezdődött. A zártkert, melyet a törvény „…a község külterületének -nagyüzemileg nem művelhető- elkülönített része”-ként definiált gyorsan elterjedt a tervezői- és köztudatban.

Zártkertek kialakítása, a zártkert rendezés tulajdonképpen kompenzációs folyama t volt, mellyel az államosítás és kezdődő téeszesítés által előidézett tulajdonosi és termesztési bizonytalanságot kívánta az állam felszámolni, hiszen a zártkertekben a magántulajdon, személyi földtulajdon és földhasználat állandósulhatott. A gyakorlatban azonban rendkívül sokféle terület kapott zártkert besorolást. A dombvidékeken túlnyomórészt régi szőlőhegyeket, gyümölcsösöket vontak zártkertekbe. Az iparvidékeken sokszor meddőhányókat vagy felhagyott bányatavak környékét, nagyvárosi agglomerációkban település közeli hegyoldalakat, az Alföldön a régi kenderföldeket és hatalmas szántókat, nem feltétlenül a rossz termőhelyi adottságú területeket.

A zártkertek közel 40 éves életútjuk alatt rendkívül nagymértékben differenciálódtak, funkcióik átalakultak. A folyamat tükörképe a zártkertekben megjelenő rendkívül heterogén épületállomány a leállított lakókocsitól, a szerszámoskamrákon, bódékon át az állandó kinttartózkodásra is alkalmas hétvégi házakig. A zártkertek fejlődését a szabályozás csak nehezen tudta követni általában alapterületi korlátozások megfogalmazásával, de ezek alól a tulajdonosok megpróbáltak kibújni úgy, hogy vagy felfelé- vagy a föld szintje alatt növelték építményeik területét. Az utóbbi években az általunk vizsgált zártkertek legtöbbjében kristályosodtak a funkciók, az országos összkép azonban továbbra is kaotikus maradt.

Szabályozás, statisztikák

Az 1994. évi LV. Termőföldről szóló törvény értelmében megszűnt a zártkert, mint területfelhasználási kategória; a kategória megszűnt ugyan, de a probléma megmaradt. A zártkerti területeknek külterületi számozást kellett volna kapnia, de a rendkívül felaprózott zártkerti földrészletek átvezetésére a földhivatalok többségében nem volt kapacitás. A korábbi évekhez képest (1981-2001) a zártkerti területek csökkenése a statisztikai adatok alapján Pest, Hajdú Bihar, Zala megyékben jelentős (>3%). Ennek oka lehet egyrészről a zártkerti földrészletek külterületté való átvezetése másrészről az általában belterületté való átminősítés, de a kettő arányát csak településrendezési tervek összesítése után lehetne becsülni.

Az építési szabályozás az ingatlannyilvántartással szemben 5 év szünet után 2002 óta ismét külön kategóriaként tartja nyilván a kertes mezőgazdasági területeket. Az ország területén ma kb. 200 000 ha nagyságú az egykori zártkertes terület, ahol továbbra is a szántó-szőlő-kert vagyis egy vegyes területhasználat dominál.

A zártkertek fejlődése

A zártkertekben az utóbbi 3 évtizedben lezajlott területfelhasználási változások hátterében elsősorban külső, társadalmi, gazdasági okokat kell keresnünk. A zártkertek végeredményben egy korszak lenyomatainak tekinthetőek, ahol ezt az egyedüli pénzbefektetési lehetőséget és a közlekedés fejlődését kihasználva a helyi tájban megjelenhettek az idegen művelési ágak, új tulajdonosok. A nagyon komoly területi aprózódás és elszigetelődés, a tulajdonosréteg felhígulása, a nem kellő mélységű szabályozás hiányában a zártkertek az úgymond önmegvalósítás színterei lettek és sok helyen jelentős tájrombolás következett be. A gazdasági körülmények javulása folytán (1965-80-es évek) a magas helyzeti potenciállal rendelkező területek először elbódésodtak, majd nyaraló- és lakóépületekkel épültek be, túlfejlődtek; az infrastruktúra vonalaktól, településektől távolabb eső zártkertek pedig parlagon maradtak.

A helyi tulajdonosréteg legtöbbször biztosította a hagyományos növénykultúrák, művelésmódok továbbélését, ezzel szemben a távolabbról érkezők az üdülést preferálták, a városi életkörülmények romlása és a gazdasági helyzet javulásának egybeesése pedig ezt egészen napjainkig erősítette. Ma már a megszerezhető magántulajdon gyakorlatilag korlátlan nagysága, az életszínvonal további növekedése, a határok megnyílásával a külföldön való üdülés népszerűsége következtében a zártkertek elveszítették egykori szerepüket.

A tervezők már a 70-as évek végén felhívták a figyelmet a zártkertekben a mezőgazdasági termelő funkció visszaesésére és az üdülőfunkció erősödésére, mely különösen az üdülőkörzetekben zajlott gyorsan le (Balatonfelvidék, Dunakanyar, stb.) A művelés visszaszorulása továbbra is országos tendencia, ami a kiemelt termőhelyi adottságokkal rendelkező területeken történelmi szőlőhegyeink, híres termőtájak jelent értékvesztést. Az utóbbi 15 év gyümölcseként értékelhető, hogy a zártkertekben az üdülőfunkció mellett megjelent a lakófunkció is.