Tavaly előtt, még 2010-ben kíváncsiságból vásároltunk a biopiacon 1 kg csicsókát, de mivel nem ismertük, tudatlanságunk következtében fogyasztás előtt kiszáradt, így a kert végi komposztálónkban kötött ki. Tavaly a tavaszi kerti munkák megkezdésekor a komposztot beleforgattuk a földbe, majd meglepetésünkre, tavasz végére számunkra ismeretlen növények jelentek meg a kertben, ott, ahová nem ültettünk semmit. Valamikor ekkortájt egy ismerősünktől kaptunk kb. 10 szem csicsókát, amit elültettünk, és ezek előbukkanásakor fedeztük fel, hogy a korábbi komposztáltakkal együtt számos csicsóka növényünk van. A szokásos kerti locsoláson kívül nem tettünk vele semmit. Nyár végére hatalmas átláthatatlan élő sövényünk lett a szomszédokat teljesen eltakarva, amely nagyon szép sárga virágokat is hozott. Ismerősünk tanácsára nem szedtük fel ősszel, így az egész telet a kertben a föld alatt telelve töltötte a csicsókánk, amiből időnként felszedtünk egy-egy főzéshez valót. Most márciusban azonban felástuk a kertet, kb. 4 krumpliszsáknyi csicsókát „szüreteltünk”, és még így is maradt a földben. Ekkora mennyiséggel nem igazán tudunk megbirkózni, így gondoltam alaposabban utánanézek, hogyan lehet a csicsókát tárolni, felhasználni, és egyáltalán mit érdemes tudni erről a kivalló terméshozamú növényről.

 A Néprajzi lexikonban ezt olvashatjuk:

Csicsóka (lat. Helianthus tuberosus):

Évelő takarmánynövény. Előnye, hogy tavasszal szedhető, amikor más takarmány már elfogyott. Őshazája É-Amerika, ahol a felfedezések idején a lakosság már régen termesztette. A 17. sz. elején jutott Európába. Hazánkban viszonylag korán (1664) fölbukkant, de a 18. sz. végéig nem tudunk termesztéséről. A múlt századtól többször kísérleteztek nagyüzemi termesztésének meghonosításával, de csak a DK-Dunántúlon sikerült nagyobb eredményt elérni. 1950-ben Somogy, Tolna és Baranya megyére, elsősorban a paraszti gazdaságokra esett az ország csicsókával bevetett területének 97,4%-a. Másutt csak mint félvad kerti növény, gyermekek csemegéje ismeretes.

 A csicsóka népi elnevezései (csókapityóka, földialma, tótrépa) is arra utalnak, hogy a burgonyával szembeni előnyei ellenére nem volt „divatos” termeszteni. 1888-ban végzett összehasonlító vizsgálatok során megállapították, hogy különösen szélsőséges talajokon a csicsóka sokkal jobb termést hoz, mint a burgonya, mégis csupán a világháborúk idején termesztették nagy mennyiségben, amikor csaknem egyedüli élelemforrássá vált. A háborúk után csak kisgazdaságokban foglalkoztak vele, valószínűleg azért, mert termesztése nem igazán gépesíthető, különösen a kiszedés jelentett gondot.

  A csicsóka közeli rokonságban áll a napraforgóval, de sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.

Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből. Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett.

A csicsóka, mint gyógynövény:

A csicsóka fontos diabetikus alapanyag, íze hasonlít a retekéhez, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. A levulózból és a szinantrinból keletkező fruktóz (gyümölcscukor) könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasznosítja. Fruktóz tartalmánál fogva szirup készítésére használják, mert a fruktóz édesítő hatása a szacharózénak másfélszerese, azonos édesítő hatás 25%-kal kevesebb energia bevitelével érhető el, ami diétás felhasználását indokolja.

A csicsóka gumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.

Az inulin könnyen kivonható meleg vízzel, majd hidegen, vagy alkohol hatására kicsapódik. Diabetikus készítmények előállítására, csecsemők, betegek táplálására kiválóan alkalmas. Több országban óriási ültetvények vannak, hogy a csicsókában található cukortartalmat etilalkohollá alakítsák, és üzemanyagként használják.

Ezt a magyar konyhában alig használt gumós növényt a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.

Érdemes nyersen fogyasztani, mert így tartja meg a legtöbb vitamint. Készíthetünk belőle salátát, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixitalt kapunk – naranccsal, citrommal, mézzel, almával. Mivel szinte minden alapanyagunkkal harmonizál, ezért köretként lehet csicsókalepényt készíteni, kelbimbóval, csirkével tálalni.

Télen retek helyett szeletelve szendvicsre is tehető. Főzéskor bármelyik krumplis receptben helyettesíthetjük vele a nagy szénhidráttartalmú burgonyát.

Fogyasztásakor, főképp az első időszakban, ha nem megfelelő a bélflóránk, magas rost tartalma (inulin) miatt elindít egy "söprögetési" folyamatot a bélbolyhok tájékán, ami puffadást eredményezhet.

Gyógyhatása:

A csicsóka fő hatóanyaga az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el. A leggazdagabb inulinforrás eddigi ismereteink szerint a már a Bibliában is említett csicsóka. Az inulin vízben oldódó nagyméretű rost, amely a bélben sértetlen marad, s így magához vonzza a jó baktériumokat a táplálkozásra. A káros bélflóra tagjai számára viszont az inulin a szaporodást és táplálkozást illetően közömbös. A rossz hatású Clostridium perfringens és sok egyéb káros baktérium inkább a finomított cukor bomlástermékein élnek.

A gyermekkori élelmiszer-allergiák esetében megállapították, hogy szinte kivétel nélkül a Lactobacillus, az Acidophilus és a Bifidobacteria törzsek lecsökkent számával egyidejű Enterobacteriaceae család túlfejlődése a kiváltó ok. Bélflórát helyreállító beavatkozásként müzlibe vagy gyümölcsléhez adagolt inulinnal az élelmiszer-allergia megszüntethető.

Fokozottabb trigliceridképződést segítő hatása a vér szabad zsírsavtartalmának csökkenésével járhat együtt. Ezért a csicsóka fogyasztása a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők számára kedvező hatást eredményez, javítja a trigliceridértékeket. (A koleszterin- és trigliceridcsökkentő hatás elérésének egyik hatékony módja szerint 1-2 evőkanál csicsókaport keverjünk 1-1,5 dl narancsdzsúszba.)

Rendszeres csicsókafogyasztással csökkenthető a vér húgysavszintje, így a túltáplálkozásból eredő elhízás, vesekő, köszvény, hipertónia, szívkoszorúér-betegségek megelőzésében kiemelkedő jelentőségű táplálékunk a csicsóka és az abból készült termékek.

Cukorbetegség esetében az inulin, mint szénhidrát-energiaforrás azért jelentős, mert a vércukorszintet tartós fogyasztás esetén sem emeli. Az inulin metabolizációjához nincs szükség inzulinra, sőt az inzulinfüggőséget is csökkenti, s a vércukorszint beállítását megkönnyíti.

A csicsókagumó fogyasztása azért is előnyös a mai, elhízáson alapuló népbetegségek megelőzésében, mert az inulin molekulahosszúsága miatt nem reszorbeálódik, emberben pedig (az inulináz enzim hiánya miatt) nem bontódik és legfeljebb a vastagbél baktériumflórája képes valamelyest feldolgozni. Így az inulin az emberi táplálkozásban csak ballasztanyagként jön számításba és fogyaszt. A burgonya mellett és helyett mind a népélelmezésben, mind az elhízottak és cukorbetegek diétájában felhasználható és hasznosítható, sőt e betegek még többet is fogyaszthatnak belőle.

A csicsókát kozmetikai készítményekben is alkalmazzák, ugyanis bizonyított a gumó egyedülálló regeneráló, hidratáló, bőrnyugtató, bőrtápláló és frissítő hatása.

A csicsóka termesztése:

Évelő főnövényként kezeljük. Azonos területen háromszor annyi hasznos zöldtömeggel és közel ötszörös mennyiségű fehérje hozammal számolhatunk, mint a burgonya esetében. Gyomoktól mentes területet biztosító növénykultúra, általában tisztán termesztjük. Bármilyen talajon megél, alkalmas a homoktalajok megkötésére, az erózió elleni védelemre, ezen kívül nagyon jó gyomfojtó. Jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot. Nagy hozamot és erőteljes növekedést azonban csak jó minőségű, elsősorban homokos vályogtalajon remélhetünk. Több évig egy helyen termeszthető, ezért ajánlatos telepítés előtt, majd 4-5 évenként megismételni az istállótrágyázást.

A talaj előkészítése: ásás, mélyszántás trágyázással egybekötve. Szaporítása megegyezik a burgonyáéval, gumójáról szaporítjuk.

A csicsóka vetése történhet ősszel és tavasszal is. Tavasszal a fagyok elmúltával akár május végéig is elültethetjük. Az őszi vetés szeptembertől a fagyok beálltáig lehetséges, amíg a talaj állaga engedi. Érdemes 8-10 cm mélyre ültetni kapával, fészkesen, fészkenként 1-3 gumót 80cm sor és 60cm tőtávolságra téve. A nagyobb gumókat többfelé is elvághatjuk, de faszénporral hintsük be utána.

Ápolása: talajlazítás, gyomirtás, esetleg enyhe töltögetés. Kötöttebb talajokon ez el is maradhat. Öntözése: szárazon termeszthető, pótöntözéssel a termést jelentősen növelhetjük.

A tavaszi vetést akár már ősszel fel lehet szedni /október, november/, de tavaszig is átteleltethető, ugyanis a gumó a földben még télen sem fagy meg. Akár a -30 fokot is bírja. A csicsókagumót a visszavágott szárat felfelé húzva ásóval, kapával fordítjuk ki a földből. A gumók erősen romlékonyak, ezért sokáig nem tárolhatók, tehát egyszerre csak annyit szedjünk fel, amennyit azonnal felhasználunk. Megtisztítva száraz, hideg helyen, földes veremben tartsuk el. Általában kétévenként tanácsos felszedni, tavasszal, áttelelés után, mert enélkül a tő alatt levő összes gumó újabb hajtásokat hoz, és ez a gumók elaprózódásához, a növény elsűrűsödéséhez vezet. Termesztésével, telepítésével legyünk óvatosak, mert ha egyszer túlságosan elszaporodott, szinte kiirthatatlan.

Az őszi vetést értelemszerűen tavasszal, május végéig kell felszedni. Egy tő alatt /talajtól, trágyázástól függően/ kb. 1,5-2 kg gumótermés várható. Szinte mindenütt megél, bár ha napfényes helyre van ültetve, azt meghálálja. Kevés gondozásra van szüksége, vegyszerezést nem igényel, némely terülteken viszont számítani lehet arra, hogy a földalatti rágcsálók, illetőleg az őzek, vaddisznók előszeretettel belekóstolnak.

Nyáron gyakran jelenik meg a leveleken fehér lisztharmatos bevonat, de ez különösebb hátránnyal nem jár. Előfordulhat fehérpenészes (szklerotíniás) rothadás, amely folytán a lombozat elhervad, majd elszárad. A beteg töveket ássuk ki és égessük el.

Néhány elkészítési tipp:

• Tejszínes csicsókakrémleves: hagyományos krémlevesekhez hasonlóan készítjük.

• Tejszínes csőben sült csicsóka: a vékonyra szeletelt csicsókát egy kivajazott hőálló tálban nyakon öntjük egy pohár tejszínnel, és krémesre sütjük.

• Magyaros rakott csicsóka: ugyanúgy kolbásszal és tojással készül, csak a krumpli helyett csicsókával.

• Vajas csicsókapüré: a puhára főtt, vagy sült zöldséget kis vajjal és tejszínnel pürésítjük.

• Nyers csicsókasaláta mustáros-mézes vinaigrette-tel: a hajszálvékony karikákra gyalult zöldséget mustáros öntettel öntjük le.

• Téli reszelt csicsókasaláta almával és dióval: a hozzávalókat lereszeljük, összekeverjük a dióval és ízlés szerinti öntettel.

• Csicsóka-rösti: a zöldséget durván lereszeljük, egy tojással és némi liszttel összekeverjük, olajon ropogós tócsnikat sütünk belőle

• Csicsókachips: a hajszálvékonyra szeletelt zöldséget bő olajban ropogósra sütjük.

• Csicsókás rizottó: olaszosan készített parmezános rizottóhoz a végén vékonyra szeletelt csicsókát adunk, puhára főzzük.

T. L. Magdi

Felhasznált irodalom:

Néprajzi Lexikon

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csics%C3%B3ka

A csicsókáról bővebben:

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/csicsoka.html