Azt már mindenki tudja, milyen egészségesek a teljes kiőrlésű kenyerek, de még nehezebb rájuk bukkanni, mint a minőségi fehér kenyerekre, ráadásul 5-600 forintot is elkérnek fél kilóért. Negyed áron kihozzuk házilag, és esküszünk, még a kezdőknek is menni fog.

 

Mivel a tökéletes házi fehér kenyereket már megtaláltuk, és meg is írtuk, most a barnák tökéletes változatait keressük. A legtöbb hozzáértő szerint a cél, hogy a teljes kiőrlésű kenyeret is fehérnek álcázzuk, tehát megpróbáljuk ugyanolyan laza, hálós szerkezetűre és puhára varázsolni, mint amilyenek a mindennapi kenyerek.

 

Ehhez azonban a kenyérben felhasznált teljes kiőrlésű liszt aránya nem haladhatja meg a 20-30 százalékot. Minél nagyobb a teljes kiőrlésű liszt aránya, annál tömörebb lesz a kenyér a magasabb rosttartalom és az alacsonyabb sikértartalom miatt. Az ilyen, kevert liszttel készülő kenyerek valamivel egészségesebbek a fehérnél, mi mégis inkább amellett vagyunk, hogy ha bűnözünk, azt legalább élvezzük is, ezért nem próbálgatjuk az átmenetet, hanem a tökéletest keressük. Ha mégis kevernék a liszteket, azt kizárólag kovászos kenyerekkel tegyék, mint például ebben a receptben.

 

 

Ha már rost, legyen kövér, ezért a teljes kiőrlésű kenyér legyen százszázalékosan az. Egy másik műfajra kell gondolnunk, ami erősen ízes, gazdag, sűrű, rágni való és tömény. A tömör azonban nem feltétlenül jelent olyan keményet, mint a tégla, de az ilyen kenyereknek megvan a veszélyük, hogy azzá válnak.

 

 

Egyszerűen időt kell adni a tésztának a kelésre: egy napot vagy egy éjszakát. A legjobb megoldás még mindig a kovász, ami készülhet fehér lisztből vagy rozslisztből is, de nem kell, hogy teljes kiőrlésű legyen, hiszen csak minimális részét teszi ki a kenyér tésztájának. Az univerzális és gyors receptet a kovászhoz itt találják.

 

A legjobb hír azonban, amellett, hogy a ráfordított idő itt valóban megtérül - hiszen egy még hosszabban, akár 3-4 napig is eltartható kenyérről van szó -, az az, hogy Mark Bittmann, a New York Times gasztrobloggere szerint a kovásszal, lassan kelesztett kenyereknek nincs szükségük dagasztásra. Elég a tésztát robotgéppel vagy kézzel összedolgozni, és egy éjszakán (vagy egy napon) át állni hagyni. Persze jót tesz neki, ha formázás után is kel még minimum egy órát, de ez a lépés is elhagyható. Az általunk kikísérletezett, kovászos, százszázalékos teljes kiőrlésű, magos változatot itt találják.

 

 

Ha azonban most, azonnal nekiállnának, és nincs kész kovászuk, létezik egy másik lehetőség is, ami ha nem is tökéletes, de nagyon jó eredményhez vezet: a minimális mennyiségű élesztő és a hosszú kelesztés. Ez a kevés jelenthet akár csak 5 gramm friss élesztőt is, egész éjszakás kelesztés esetén ennyi is elég. A kovász ugyanakkor azon a kenyéren is sokat segít, amire nincs egy éjszakányi idő, az élesztő és a kovász tehát kombinálható. Ez az arány számokkal kifejezve egy fél kilós kenyér esetén 10 dkg kovász, 5-7 dkg friss élesztő és 4-5 óra kelesztés.

 

 

A rozskenyerek közül a legjobb biztosan a finneké, ám - amint kint élő tudósítónk erről beszámolt - vagy százféle állagú és alakú létezik belőle arrafelé. A laposkenyér formájútól a zsemlecipón, a kívül ropogós, belül foszlóson át az egészen tömör, rágni való állagúig. Az állag minden bizonnyal a lisztek keverésétől és a kelesztés módjától is függ, a jellegzetes, savanykás ízhez viszont muszáj legalább részben kovászt használni. A sok-sok recept összevonásából készült, saját változatot az itt található leírás alapján készíthetik el.

 

 

A kenyerek tápértéke szinte a végletekig növelhető, ha a liszt negyedét lecseréljük a következők egyikére:

 

A félkilós teljes kiőrlésű házi kenyér, az energiát is beleszámítva kb. 180 forintból van meg, de a fenti dúsítási lehetőségekkel együtt sem kerül többe, mint 300 forint, tehát a megtakarítás minimum 30-40%-os.