Az élelmiszerárak emelkedésének oka összetett, fél évszada ható tényezők is hozzájárulnak, nem lehet tehát csak a szárazságra visszavezetni – véli Márai Géza ökoszakértő.

 

Élelmiszerválság, árrobbanás – nemrégiben jelentette be az ENSZ mezőgazdasági szervezete, hogy az öt-hat évvel ezelőttihez hasonló ellátási krízis alakulhat ki, ha a gabonatermelő országok kiviteli korlátozásokat vezetnek be a szárazság és az annak nyomán visszaeső termésátlagok miatt.

 

Az élelmiszerárak – világszinten – már a nyár folyamán emelkedtek, és a nemzetközi szervezet előrejelzése szerint további drágulás várható. Elsősorban az Egyesült Államokban nőtt rekordszintre a búza, a szójabab, a kukorica ára, utóbbiét az időjárás mellett ráadásul az is befolyásolja, hogy üzemanyag is készülhet belőle.

 

 

Márai Géza, a gödöllői Szent István Egyetem címzetes egyetemi docense a 180 percben azt mondta, az élelmiszerárakat hosszú, közép- és rövid távú, napi tényezők is befolyásolják. A régóta, harminc-ötven éve hatók közé tartozik a robbanásszerű népességnövekedés, az általános energiadrágulás, a termőterület kiterjedésének és a termőföld minőségének csökkenése. Óriási mértékű a talaj savanyúsodása és ehhez kapcsolódóan a tengerekben lejátszódó hasonló folyamat, amit a szén-dioxid beoldódása okoz. 

Általában a környezetrombolás és a klímaváltozás is negatív irányba mutat. Emellett a legfontosabb hatóerő a globális szintű spekulációs tőke szerepének megnövekedése az élelmiszer-ágazatban – tette hozzá Márai Géza.

 

 

Magyarországon is erősen hat távoli népes országok táplálkozási szokásainak megváltozása. Azzal, hogy Kínában, Indiában már húst is akarnak enni az emberek, plusz 200-250 millió tonna gabona megtermelését igényli – ennyivel több kell a vágóhídra szánt állatok takarmányozására. Amerikában pedig az etanol gyártása hat hasonlóképpen a piacra, az üzemanyag alapanyagként is használt kukoricából 100 millió tonnát igényel az iparág – mondta az ökoszakértő.

 

 

Márai Géza arról is beszélt, hogy az üzemanyagár emelkedése, illetve a szállítási költségek növekedése miatt egyre jobban „bezárkóznak” az országok, ami arra ösztönöz, hogy minél nagyobb mértékben támaszkodjanak a helyben megtermelt agrárárukra. Ebben a helyzetben alapvető az önellátás és a saját stratégiai raktározás. 

A docens szerint emellett Magyarországon feltétlenül meg kellene nyirbálni a lánckereskedelmet is, amikor ugyanis a gyümölcs, zöldség vagy hús értékesítésben megjelennek a közvetítők, aránytalanul nagy mértékben megnőnek az árak. Az egyetemi szakember úgy véli, ennek hátterében szintén a spekulációs tőke áll.

 

Márai Géza emlékeztetett rá, hogy az iparszerű mezőgazdaság a harmincas években indult Amerikából, aztán ez a termelési módszer a világháború után Európában is meghonosodott. Ekkor jött a tömeges árutermelés, amit az ökoszakértő „beetetési” időszaknak tekinti. Ezután a plázák, nagyobb boltok azért tudtak olcsón élelmiszert árulni, mert a nemzetközi tőke finanszírozta azt. Az eljárás azonban tönkretette a helyi termelést, így most már bármilyen magasra emelhetik az árakat a piac nagyra nőtt szereplői – mondta Márai Géza.

 

 

Arra a kérdésre, hogy az öntözés, valamint az élelmiszerek áfájának csökkentése megoldást hozhat-e az áremelkedésre, a Szent István Egyetem docense azt válaszolta: feltétlenül, mert Magyarország időszakosan jól ellátott vízzel, amit ebben a periódusban a szárazabb időszakokra gondolva „meg kellene fogni”, vagyis tározókba vezetni. A szakember hozzátette: bár az áfa mérsékléséről egy gazdasági gondokkal küszködő országban nagyon nehéz döntést hozni, de az biztos, hogy legalább bizonyos termékkört tekintve nagyon jót tenne az intézkedés.