Megvesszük, eltemetjük, elégetjük és aztán tudomást sem veszünk róla, pedig elborítja a Földet, szennyezi a vizeket. Az űrből készült csodálatos képek nem mutatják a szörnyű valóságot, amivel a Trashed című filmben szembesülünk: háztartási és vegyi hulladékok, tetemek egy kupacban az óceán partján végtelen halálos szőnyegként kiterítve.Candida Brady dokumentum-riportfilmje a egyre nagyobb problémákat okozó hulladék kérdést járja körül. A film főszereplője Jeremy Irons, aki a világot végigutazva sokkoló beszámolóval szembesíti a nézőket azzal, hogy milyen visszásságokat eredményez a fogyasztói társadalom. A Cannes-i fesztiválon is bemutatott film, a Trashed (Szeméttel elárasztva) vetítésével vette kezdetét május végén a Humusz Szövetség és tagszervezetei által indított Nulla Hulladék kampány. Az országos akció nyitó eseményén a „nulla hulladék”stratégia egyik megalkotója, Dr. Paul Connett kémia professzor, a New Yorki St. Lawrence Egyetem tanára, az American Health Studies nevű szervezet igazgatója tartott előadást. 

 

Az A38 hajón Graczka Sylvia, a Humusz Szövetség elnöke volt a házigazda. A szinkrontolmácsolású előadáson a professzor megdöbbentő adatokkal támasztotta alá, hogy miért nem tartható fenn tovább a hulladéktermelő fogyasztói társadalom. Úgy élünk ezen a bolygón, fejtegette, mintha lenne egy másik, ahová átmehetnénk. De ha mindenki úgy fogyasztana, minta az USA-beliek, akkor négy bolygóra, ha meg úgy, mint az európaiak, akkor két bolygóra lenne szükség. Ráadásul India és Kína másolják a fogyasztói szokásainkat, óriási léptekkel próbálják utolérni a nyugati fogyasztási színvonalat. Mindezzel pedig rengeteg hulladékot termelünk.

 

 

Ezzel szemben minden egyes újrahasznosított, komposztált, kiküszöbölt hulladék a jó irányba mutat. Az égetést lehet ugyan biztonságosabbá tenni, de akkor sem lesz értelmes dolog, a 21. századi ember feladata nem az, hogy egyre jobban, hatékonyabban pusztítsa el a szemetét, hanem az, hogy véget vessen a csomagolásnak és a szemét termelésnek. Ebben látja a professzor a „nulla hulladék” legfontosabb üzenetét. Ahhoz hogy ezt elérjük, egy tíz lépésből álló folyamatnak kell teljesülnie. Az első lépés mindenekelőtt a gondos szelektálás, már a hulladék keletkezésekor. Ezt segíti a házhoz menő gyűjtés, amikor külön gyűjtik a szerves, szervetlen és vegyes hulladékot.

 

A vegyészprofesszor nem elméleti elképzeléseket ismertetett, hanem gyakorlati tapasztalatokat. San Franciscoban ugyanis ezekkel a lépésekkel 2012-re a hulladéknak már csak 20 százaléka került a lerakóba, és ha a folyamat így folytatódik, 2020-ra a lerakott hulladék valóban nulla lesz. San Franciscoban a szelektált szerves hulladék a komposztáló üzembe kerül, ahol azt feldolgozzák és az üzem körüli mezőgazdasági területeken, a szőlőkben felhasználják, ezzel is csökkentve a klímaváltozás mértékét. A rendszer nagyon fontos eleme az újrahasznosítás és a még javítható, felújítható dolgok használhatóvá tétele a ruháktól a bútorokig. San Franciscoban több ilyen javító központ is van, ahol munkanélkülieket foglalkoztatnak, így a program egyszerre csökkenti a hulladékot és a szegénységet.

 

A friscoi példán kívül máshol is vannak hulladékcsökkentési kezdeményezések. Az ír kormány például 15%-os adót rótt ki az összes bevásárló nylonzacskóra, így sikerült egy év alatt 92%-kal csökkenteni ezek használatát. Kanadában, Ontarioban immár 60 éve újrahasználják a sörös üvegeket. Az üvegek 98%-át sikerült visszanyerni, egy üveget 18-szor lehet felhasználni. Ugyancsak jó hulladékcsökkentési ötlet, amit Olaszországban, Toszkánában valósítottak meg: bizonyos üzletekben a vásárlóknak lehetőségük van arra, hogy újratöltsék az üvegeiket samponnal, mosószerrel, vízzel, mézzel, oliva olajjal, stb. Van olyan bolt, ahol hatvan csap áll rendelkezésre –dicsérte a kezdeményezést dr. Connett.

 

A nulla hulladék megvalósítása ösztönözhető a szemétdíj arányossá tételével. Ingyen biztosítandó a szerves hulladék és az újrahasznosítható hulladék gyűjtésére szolgáló tartály, míg a vegyes hulladék számára a gyűjtőedény már fizetős.

A hulladék lerakását megelőzően fontos lépés a hulladék előkezelése, ahol szelektálnak, komposztálnak, a még újrahasznosítható ill. toxikus anyagot kiszedik, hogy semmi hasznosítható ne kerüljön a lerakóba. Ez ugyanakkor iránymutatást is ad a kutatóknak, az iparnak, hogy ne is tervezzenek olyat, amit nem lehet újrahasznosítani vagy komposztálni.

 

A nulla hulladék koncepció jót tesz a gazdaságnak, mert több munkahelyet teremt, jobb lesz az egészségügynek, mert kevesebb lesz a mérgező anyag, jobb a bolygó számára, mert fenntartható és jobb lesz a gyermekeink számára,mert több lesz a remény – összegezte a professzor az előadását.

 

 

1. Viszek magammal bevásárlólistát, vászontáskát vagy kosarat.

2. Laposra taposom, és szelektíven gyűjtök.

3. Komposztálok.

4. Megjavíttatom, újra használom.

5. Elcserélem, továbbadom.

6. Piacon vásárolok, támogatom a helyi kereskedelmet.

7. Keresem az újrahasznosított termékeket.

8. A visszaválthatót választom.

9. Könyvtárba és kölcsönzőbe járok.

10. Csökkentem a postai levélszemetet.