A víz nem éghető és hűti a tűzifa égését. Így a fában lévő energia nagy része a víz forralására megy el. Ehhez hozzáadódik a víz melegítéséhez szükséges energia is, nem csak forralni kell. Fontos még, hogy forralással csökken a fa tömege, ezzel a fajlagos energiatartalma nő. Frissen termelt fának a fele víz, ha felére csökkentjük a tömeget, duplájára nő az energia! 1 kg frissen termelt fa fűtőértéke 1,9 kWh, a légszáraz fa fűtőértéke 4,3 kWh kilogrammonként. A vízgőz egy része a kéményen át a szabadba távozik és az utcát fűti, a másik fele lecsapódik a kémény falán és bűzös barna lé formájában megjelenik a falon átszivárogva. Az égéstermékek nitrózus gázokat és szén-dioxidot tartalmaznak, amelyek vízzel elegyedve savat alkotnak és szétmarják a falazott kéményt. Sajnos ma még nagyon kevés házban van korszerű, hőszigetelt, saválló samottbetétes kémény, mely ellenáll ennek. Az alacsony égési hőfok miatt a fagázok nem égnek el, hanem füst, korom és kátrány keletkezik hő helyett. Ha sok kátrány rakódik le, elzárja a füst útját és halálos szén-monoxid mérgezést okozhat. A kátrány jó hőszigetelő, a tüzelőberendezésben lerakódva rontja annak hőleadását. Az ideális nedvességtartalom 20% alatti, de inkább 10-15% között van. Ezzel szemben a frissen kivágott fa 40-50% vizet tartalmaz, égéskor a víz elpárologtatása elnyeli a benne lévő energia felét.