Az emberi társadalom családokból épül fel, családok nélkül nem létezhetne emberi társadalom. A családnak a világban betöltött elsődleges szerepét mutatja az is, hogy Jézus az emberi történelembe való belépése színteréül a családot választotta. Harminc évig a názáreti családban élt, „növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.” (Lk 2, 40). Emberi fejlődését, tapasztalatait és ismereteit az emberi valóságról meghatározta a názáreti családi környezet. Az Atyával való legbensőbb egysége, a Vele való állandó és közvetlen párbeszéde (lásd pl. Mt 14,23; Mk 1,35; Mk. 6,45; Lk 5,16; Lk, 6,12) pedig isteni bölcsességgel töltötte el.

Eleink bizonyára meglepődve törölgetnék szemüket, ha valamilyen csoda folytán felébrednének. Ami az ősz beköszöntével a lehullott lombbal egyes településeken történik, valóságos abszurd. A lombtalanítás során milliárdokat költünk arra, hogy az értékes humuszalapanyagokat kertjeinkből, közterületeinkről eltávolítsuk.

 

Tragikomédiába illő például, ahogy a főváros egyik, magát kertvárosként hirdető kerületében egész népmozgalom alakult ki a kertekben keletkező falevelek összegyűjtésére és elszállítására. Amikor néhány évvel ezelőtt az önkormányzat meghirdette, hogy mindenkitől korlátlan mennyiségben, ingyen elszállítják a lombot, arra hivatkoztak, hogy a levélégetés megakadályozása a cél.