2009 óta már mintegy ötven, az őshonos magyar gyümölcsfa-fajták bázisául szolgáló, a mozgalom megálmodói által tündérkerteknek keresztelt gyümölcsöskert került létrehozásra Kárpát-medence szerte. A mozgalmat a Vidékfejlesztési Minisztérium is támogatja, az őshonos gyümölcsfajták szaporítását és árusítását pedig kormányrendelet teszi lehetővé.

Nem pusztán a gyümölcsmentés, hanem az ősi kárpát-medencei gyümölcsfajták megőrzésével a magyar örökség megóvása is a cél. Ezek a fajták sok-sok évszázad alatt tökéletesen alkalmazkodtak környezetükhöz, ellenállóak és általában vegyszeres kezelés nélkül is termeszthetők. Az ősi gyümölcsfajtáinkból több ezret őriznek a hazai génbankok, ez pedig különösen fontos lehet akkor, amikor a hiper- és szupermarketek polcain csak szegényes fajta választékkal találkozhatunk. A gazdaságosan csak egy-két fajtát termelő nagyüzemi gyümölcstermesztés a biodiverzitás szegényedéséhez, tájfajtáink eltűnéséhez vezethet. A kezdeményezés kultúrális/gasztrokultúrális jelentősége óriási, hiszen a gyümölcstermesztéshez receptek és hagyományok kötődnek.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2013/03/30/15/Vissza_a_gyokerekhez.aspx 

 http://onp.nemzetipark.gov.hu/print.php?pg=menu_2809&nyelv=0 

A mozgalom megálmodói és kezdeményezői Kovács Gyula erdész és örökségvédő gyümölcstermesztő, Szarvas József színművész és Ambrus Lajos író.

Az őrségi Viszákon pajtaszínházat is alapító Szarvas József hozta létre a település tündérkertjét, ahol minden fának viszáki vagy Viszákról elszármazott gyermekgondnoka van és ahol minden évben annyi fát ültetnek, ahány gyermek született a faluban.

2011-ben a Pilisi Parkerdő Zrt. is a mozgalom részese lett. A Parkerdő a Budakeszi Erdészetnél 3 hektáros, mintegy 500 egyedet számláló gyümölcsöskertet létesített. Idén tavasszal újabb 3 hektáros ültetvény kerül kialakításra, amely a Zsámbéki-medence ősi fajtáinak megőrzését szolgálja.

A kezdeményezéshez csatlakozott továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park is, amely Csopakon, Zalaegerszegen és Tihanyban telepített őshonos gyümölcsfákat.

2012-ben az óbudai önkormányzat hozza létre a főváros első tündérkertjét.

Az első ismert hazai gyümölcsfajták a 12. századból származnak, de gyümölcs- és kertészeti kultúránk a késő középkortól erősödött meg (Gyulai F. 2001). A gyümölcstermesztés fő színterei a kolostorok kertjei, külső és belső városfalak közti területek és a földesúri birtokok voltak. A 14. századtól már megjelentek a jobbágyi gyümölcsöskertek és a mezővárosi polgárság is birtokolhatott gyümölcsöst. A magyar kert- és gyümölcskultúra megteremtésében az egyházi rendek (pálosok, bencések) töltöttek be vezető szerepet. A magyar gyümölcsök óriási fajtagazdagsága egészen a 19. századig megmaradt.

Kovács Gyula szerint az elmúlt 60 évben Erdély a gyümölcsfajtáinak mintegy 60%-át vesztette el, de az elmúlt 20 évben a Göcsej (dombvidék Zala megyében) is elvesztette a fajtái felét. Elgondolkodtató számok és talán a mozgalom egyik alapítójának, Szarvas Józsefnek a gondolata illik ide: „...ahogyan fogy a falu, úgy fogy a gyümölcshagyaték is...muszáj elmenteni a saját, őshonos, oltott gyümölcsfa hagyatékainkat, mert ha ezt megtesszük saját kultúránkat mentjük.„

2012-ben a zalai megyei Pórszombat melletti Medes-hegyen, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján került megrendezésre a Tündérkertek Találkozója. Március 25. a magyar néphagyományban a gyümölcsfák oltásának a napja, a katolikus hagyomány pedig Jézus fogantatására emlékezik ezen a napon.

Az értékmentés, kertészeti hagyományaink mentése mellett a tündérkertek közösségépítő szerepe sem elhanyagolható, a közösség saját táji és kultúrális hagyatékát őrzi és – a szó szoros értelmében – ülteti át a mába és a jövő nemzedékei számára.

Az elmúlt századok gyümölcstermesztésének nyomaival ma is sokfelé találkozhatunk. Az alföldi tanyarendszer termelési mintázata, így a lakóhely közelébe létesített gyümölcsös napjainkra is átöröklődött (Gyulai F. 2001). Dombvidékeinken a szőlő „végébe” ültetett gyümölcsösök (pl. a Zemplénben „málnak” nevezték ezeket és a dűlőnevek a mai napig őrzik emléküket), esetleg az őket kísérő teraszok nyomai is fellelhetők még itt-ott.

Az elmúlt években pozitív változás történt az őshonos gyümölcstermesztés szabályozásában. Az őshonos fák szaporítása és forgalmazása szabad lett, regisztrációjuk ingyenes. 2010 ősze óta engedélyezett az otthoni pálinkafőzés, amely szintén a gyümölcskultúránk fellendülését segítheti. A viszáki kezdeményezés pedig a gyermekek gyümölcsgondozásba való bevonásával a következő generáció hagyományok iránti tiszteletét alapozhatja meg.

Reméljük a tündérkertek ügye egy egyre bővülő és sikeres mozgalom marad a jövőben is, amely segít a termesztési hagyományok megőrzésében, a magyar táj „újrafestésében”, arculatának újraformálásában is.