Magas bolti árak, vegyszerrel kezelt zöldségek? Nem probléma, ha kikerüljük a hagyományos kereskedelmi csatornákat, és magunknak termelünk friss és egészséges biozöldséget. A kertben nem csak a gyep mutat szépen, hanem a veteményes is. Háztáji sorozatomban ma az egyik legalapvetőbb termény, a vöröshagyma kerül sorra!

 

Ha van zöldségféle, ami nem szorul különösebb bemutatásra, az a vöröshagyma. A népdalban is megénekelt zöldség a magyar konyha egyik alapeleme, a makói vöröshagyma pedig igazi hungarikum. Hagymát a zsíroskenyértől a pörköltön át, a panírozott karika készítéséig sokmindenre használunk, hagyma nélkül nincs vasárnapi ebéd. Ezért érdemes felvenni a háztáji listára, főleg, mert nem egy túl bonyolultan nevelhető terményről van szó.

 

A vöröshagymát kétféle módon telepíthetünk a veteményesbe, magvetéssel, vagy dughagyma kiültetésével, de bármelyik módot választjuk, mostanában, tehát március közepén kell belevágnunk. A vöröshagyma nem túl melegigényes, a csírázás, hajtás hőmérsékleti optimuma 4-5 Celsius, a fejlődő, nagyobb növények pedig a 15-20 Celsiusos hőmérsékletet szeretik, így egy-két héten belül mindenképp kezdjünk neki az ültetésnek. A dughagyma talán az egyszerűbb választás, vetőanyagot gazdaboltokban, piacokon vásárolhatunk, fél kilónyi mennyiség nagyjából egy 5x5 nm-es területre elegendő, ez általában még több is, mint egy átlagos kerti hagymavetemény. A dugványokat körülbelül két ujjpercnyi mélyen helyezzük a földbe, az egyes szemek között úgy 15 centimétert hagyjunk, a sortávolság ennél kicsit nagyobb, egy bő arasznyi legyen. Amennyiben a dugványokat sűrűbben ültetjük, kisebb fejeket kapunk majd, és fordítva, tegyünk belátásunk szerint. Az előkészületek kimerülnek egy alapos gyommentesítésben, átmozgató ásásban, és egy kis trágyázásban. Az istállótrágya megfelelő, a nitrogén túlsúlyos anyagokat kerüljük, mert csak lombot növesztünk velük. A talajt tekintve a hagyma nem igényes, szinte bárhol ültethetjük, de kimondottan kötött talajon nem él meg. Leginkább a laza, humuszos közeget kedveli, de nem túl válogatós. Az első hetekben alkalmanként öntözzük meg a veteményt, a későbbiekben erre alig lesz szükség.

 

Magvetés esetén is a napokban esedékes a művelet, de csak akkor, ha fólia alatt, vagy a lakásban előneveljük a növényeket, a szabadföldi ültetés még pár hétig nem aktuális. Utóbbi esetben arasznyi hosszúságú sorokba szórjuk a magokat, melyek két-három hét után fognak fejlődésnek indulni. A túl sűrűvé váló veteményest ritkíthatjuk, a kiszedett palántákat nyugodtan átültethetjük, jól bírják a mozgatást, akár a saláta, uborka közé is költöztethetjük őket. A magvetés főleg abban tér el a dugványozástól, hogy utóbbival szemben alapos öntözést kíván a fejlődés első szakaszában, de legkésőbb a nyár derekán, júliusban hagyjuk abba az intenzívebb locsolást. Megjegyzem, hogy amennyiben sűrűn szórjuk ki a magokat, és a ritkítás is elmarad, akkor apró szemű, dugványozásra alkalmas hagymafejeket szedhetünk fel, így jövőre saját dughagymáink lesznek, azonban szerintem kiskertben ezzel felesleges időt tölteni.

 

Bármelyik módszert választottuk, a növekedésben lévő hagymákat ugyanúgy kell gondoznunk. A hagymát ritkán támadják gombabetegségek, a kártevők közül a levélzetet támadó fajták jelenthetnek veszélyt, ellenük a szokásos permetszerekkel védekezhetünk. A főellenség a május környékén megjelenő hagymalégy melyet vegyszerrel irthatunk, de kemikália sem kell, ha emelt ágyásba ültetünk, a légy ugyanis fél méternél magasabbra nem repül. A másik jellemző probléma, főleg a családi kis veteményesekben, a talajban levő fonalférgek, melyek sajnos csak talajfertőtlenítéssel tüntethetőek el, a hagymában göbösödést, keményedést okoznak. Mivel a hagyma levélzete gyér árnyékot vet, általában gyomok jelennek meg a sorok között, amiket kézi szedéssel, vagy kapálással tüntethetünk el. 

 

Érdemes hetente járőrözni, és a gazolást szükség esetén elvégezni, a lazábbá, porhanyósabbá tett talaj segít a növény fejlődésében. Segíthet a fejlődésben, ha a sorokat komposzttal szórjuk meg időnként, a sekély gyökérzet nem jeleskedik a tápanyagfelvételben, így azonban gazdagíthatjuk a hagymák közegét.

 

Az érés dugvány esetében augusztus eleje, magvetésnél augusztus vége-szeptember eleje, a megfelelő időszakot a levelek száradása, szétmorzsolhatósága jelzi. A felszedést mindenképpen egy száraz, meleg napra időzítsük, a gumókat pedig ásóval, óvatosan forgassuk ki. A terményt ajánlott két-három napig a napon hagyva utóérlelni, szárítani, így jobban eltartható lesz. Ha minden rendben ment, egy öt négyzetméteres területről dugványozás esetén nagyjából 5-7 kg termés várható, magvetésnél pedig ennél 10-15 %-kal kevesebb.