A Jezsuita Sziget című rendezvénysorozat Az ökológiai válság egyházi dokumentumok tükrében című kerekasztalának nyitányaként a „teremtésvédelem" magyarországi képviseletében ismert Nobilis Márió elmondta, II. János Pál pápa 1990-es béke világnapi üzenete fordulópont volt az egyház és a globális klímakérdések viszonyában. „Korábban inkább tapogatózás volt jellemző, teoretikus megközelítések, itt jelentkezik először a »na most már aztán csináljunk valamit«-érzés, természetesen nem függetlenül a világ ökológiai folyamataitól" – mondta Nobilis, világossá téve, hogy a pápa az ökológiai válságot erkölcsi válsággal feleltette meg.

 

Jávor Benedek ökológus, egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), a Párbeszéd Magyarországért képviselője felidézte, hogy 1995-ben már Bartolomeos konstantinápolyi pátriárka  felvetette a bűnfogalom kiterjesztésének lehetőségét. „Komolyan felvetődött, hogy mondjuk a gyónási tükörben ott lehetne, hogy már megint nyitva hagytam a vízcsapot, vagy hogy a lehetséges tömegközlekedés helyett megint autóztam, és ezeket bűnként el kell számolni" – hozott példákat Jávor.

 

A jelenlévők megegyeztek abban, hogy az egyházak tanításukba rég beépítették az ökológiai gondolkodás alapjait, ám a cselekvés sokkal bonyolultabb kérdés: a krízis folyamatosan halad tovább a maga útján, új problémákat vet fel, nem várja ki az emberi szemléletváltozásokat, a teológia esetleges bűn-újraértelmezéseit.

 

„Nekünk észre kell venni, hogy nem elég magunk között szép tanításokkal élni, hanem közösségeink magatartásait olykor meg is kell változtatnunk" – tette hozzá Nobilis Márió. „Nem az a baj, hogy nincsenek elképzeléseink, hanem hogy állandóan valami gátja van a cselekvésnek" – felelt ifj. Zlinszky János moderátor.

 

Béres Tamás evangélikus teológus populáris példákkal élt: szerinte az egész ökológiai probléma feldolgozásában talán a sci-fi irodalom és film haladt a legtovább. A Mad Max, vagy a Steven Spielberg–féle A.I. c. film mind bemutatnak egy-egy olyan világot, ahol úgy vagyunk kénytelenek létezni, hogy már nem rendelkezünk a korábbi lehetőségekkel, szépséggel, vagyonnal. „Ha az ember pusztítja a világot, vajon nem borítja-e fel az egész isteni rendet? Hiszen a végső órát nem az ember hozza el a tanítás szerint, hanem maga a Teremtő" – tette fel a kérdést a teológus.

 

Jávor szerint minden kultúra legősibb kérdése, hogy mi az ember sorsa a teremtésben. Az aktuális kérdés viszont az, hogy vajon csak akkor fognak-e hinni az emberek az egyházak ökológiára vonatkozó tanításának, ha megjelennek napelemek a plébániák tetején, vagy elegendő a prédikáció. „Az egyház a társadalmi tanításon keresztül jut el a környezeti problémákhoz. Nem lehet a szegénységet sem kezelni anélkül, hogy szembe ne néznénk az erőforrások általános problémáival" – mondta Jávor Benedek.

 

Az izolált, csak a környezeti kérdésekre koncentráló lépések sokszor katasztrofálisak: például a bioüzemanyag-direktívák élelmiszerár-robbanást idéztek elő, ami éhezést okozott. „Ha társadalmi hatások nélkül dobunk be ilyesmiket, abból baj lehet" – példálózott az ökológus-politikus.

 

Béres Tamás szerint jó kisközösségi példákat lehet találni a változtatásra: ilyen a slow food mozgalom, de ilyenek az úgynevezett „új aszkéták" is. Nobilis Márió szerint fontos látni, hogy saját korában Jézus maga volt a válasz az emberek kérdéseire. Vagy Szent Ferenc és követői: ők maguk és az életmódjuk adott válaszokat a társadalmi kérdésekre. Ez akár működhet ma is. „Az egyház 2000 éve ezt csinálja: a Mari nénit globális gondolkodási kérdésekkel bombázza a vasárnapi misén a faluban, hogy aztán ő maga lokálisan jobb ember legyen: ne piszkálja Zsuzsa nénit. Vagyis az egyháznak válasszá kell válni a társadalom számára" – mondta Nobilis.

 

Jávor Benedek szerint súlyos hibát követünk el, ha csupán azért fordulunk a kisközösségek felé, mert megbuktunk minden magasabb szintű változtatási kísérlettel. „Abszolutizálni sem szabad a kisközösségeket. Nem fognak minden problémára választ adni" – zárta üzenetét Jávor.