Manapság a közgondolkodásban a környezetvédelem, a környezetre gyakorolt hatásunk csökkentése általában csak a T tényezőre korlátozódik. Gondoljunk a legnépszerűbb, szinte jelvényként ábrázolt energiahatékony izzókra, szélkerekekre. Pedig ha belegondolunk a szorzat másik két tényezőjének alakulásába, akkor könnyen belátható, hogy lehetetlen a végeredményt csupán a T tényező változtatásával csökkenteni.

 

 

A népesség (P) hatványozottan növekszik. Az utóbbi 50 évben nagyjából megduplázódott bár ez a tendencia a jövőben lassulást mutat. Míg Jézusnak földi életében nagyjából 250 millió kortársa lehetett, ma valamivel több mint 7 milliárdan lakjuk a földet, és még növekszik a népesség.

 

Nagyobb gond, hogy hasonló tendenciát mutat az egy főre eső fogyasztás is, amelyet az egy főre eső GDP értékével is közelítőleg becsülhető. Bár az utóbbi néhány évben a gazdaság növekedése nálunk lelassult, globálisan és nagyobb távlatokban (a II. világháború vége óta) még mindig az erőteljes növekedés jellemzi. Eloszlása ugyan nagyon egyenetlen az egyes országok és társadalmi rétegek között, de ezt majd az Igazságosságról szóló cikkünkben tárgyaljuk. 

 

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a T tényező sem csak az elfogyasztott termék energiahatékonyságától, hanem gazdaság földrajzi jellemzőitől is függ. Ha takarékos is egy eszköz, de nyersanyagai és részegységei a föld távoli tájairól származnak és a gyártástól a használatig beutazta a fél világot, könnyen lehet, hogy ezzel több energiát emésztett fel és több szennyezést okozott, mint amit környezetkímélő működése során el fog kerülni, azaz az ún. teljes életciklus elemzés során, hogy környezetileg mégsem hatékony. Visszás helyzet, pedig a globalizált gazdaságban mindennapos, és igen félrevezető –még a tudatos vásárlók körében is - a fent leírt példa.

 

Ha tehát az I-t csökkentenünk kell és a T egyedül nem oldja meg a problémát, akkor számításba kell vegyük a másik két tényezőt.

 

A történelem során a népesség csökkenése rövid távon mindig éhínség, járványok vagy háborúk miatt következett be. Egyik sem vonzó megoldás a problémánkra, sőt!

 

 

Az egy főre eső fogyasztást viszont könnyen csökkenthetjük, vagy a minőségét (szellemi javak előtérbe helyezésével) megváltoztathatjuk, ha gyakoroljuk a mértékletesség erényét. A Katolikus Lexikon meghatározása szerint a mértékletesség biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött. A mértékletesség az az eszköz, amely kordában tartja és céljainkra irányítja képességeinket. A mértékletesség alakítja ki a helyes arányt az egymást kiegészítő tevékenységek: beszéd és hallgatás, aktivitás és pihenés, munka és imádság, a táplálkozás és böjt között.

 

A mértékletesség „olcsó”, gyakorlása nem igényel költséges eszközöket. Például nem kell semmit beruháznunk ahhoz, hogy a távoli nyaralás helyett a hazai lehetőségek közül vagy akár az otthoni együttlétet válasszuk.  A mértékletesség mindig rendelkezésre áll, csak én és az elhatározásom szükséges ahhoz, hogy például kevesebbet egyek vagy tartózkodjak a távoli tájakról ideszállított élelmiszerektől.

 

Sajnos a mértékletesség nem divatos. A gazdaság érdekei által vezérelt társadalmunkban ez az erény ellentétes a „korszellemmel”, amit a reklámok, a média próbál belénk nevelni. Különcnek vagy egyenesen forradalmárnak számít az, aki bár megtehetné, nem fogyaszt, nem vásárol, nem birtokol.

 

 

Pedig, ha jobban meggondoljuk, a mértékletesség rajzolja ki jellemünk határait! Ha elém kerül egy tálca sütemény és én mind befalom, csak ösztöneimnek engedelmeskedtem. Ugyanennek a féktelenségnek a szellemi megnyilvánulása, ha találkozom egy új ötlettel, eszmével és meggondolás nélkül válok lelkes hívévé: nem én döntöttem, hanem a körülmények ragadtak el.

 

Ha a mértékletességet ellentéte, a mértéktelenség felől vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy valaminek a féktelen / határokat nem ismerő fogyasztása, művelése nem más, mint próbálkozás más hiányzó dolgok, érzések helyettesítésére. Például az, aki magányos és minden idejét és pénzét a vásárlásra szánja, valószínű, hogy a hiányzó emberi kapcsolataiból meg nem kapott örömöt keresi a beszerzett tárgyakban.  Ezek a behelyettesítési próbálkozások azonban, ha rövidtávú megelégedést hozhatnak is, hosszútávon eleve kudarcra vannak ítélve, mert belső békét csak úgy találhatunk, ha a Szeretetet gyakoroljuk, de erről majd záró cikkünkben szólunk.

 

Az erények gyakorlása mindig erősíti a közösségi létet is. Így a mértékletesség sem csak az egyes emberekről, hanem kapcsolatainkról szól. Nem önmagunkért gyakoroljuk az erényeket, nem önmagunkért vagyunk mértékletesek – ha így lenne, az csupán önsanyargatás lenne. A mértékletesség mögött a kapcsolati rendszereink milyensége rejtőzködik. Aki mértékletes – annak adás és nem a birtoklás jellemzi a kapcsolatait (legyen szó emberről, természetről vagy másról). Aki mértéktelen, az az uralkodásra, birtoklásra törekszik. Akkor valósítjuk meg Istentől kapott, képmására alkotott igazi emberi mivoltunkat, ha kapcsolatainkat az önzetlenség és mértékletesség jellemzi. Ez teszi igazán boldoggá az embert, így „valósítja meg önmagát”. Tehát a mértékletesség a valóban boldog emberi lét egyik feltétele is.

 

A külvilág számára gondolatainkat, elveinket cselekedeteink jelenítik meg, ezek teszik láthatóvá a határokat, amiket a mértékletesség gyakorlásával szabunk magunknak, az elveket, amiket kapcsolatainkban érvényesíteni akarunk. Ha környezettudatosnak, teremtésvédőnek vallja magát valaki, az akkor hiteles, ha könnyű felfedezni a mértékletesség jeleit a tetteiben, viselkedésében, megosztott gondolataiban.

 

Ezeknek a mértékletes tetteknek a gyakorlásához kívánok minden olvasónknak sok erőt és kegyelmet Nagyböjt következő hetére!

 

Rohály Gábor írása