S hogy mi adta mindehhez az ötletet?

 

- Akkoriban Afrikában dolgoztam egyetemi tanárként - kezd történetébe a vegyészi doktorátussal rendelkező férfi, aki a Viruló Kert Egyesület vendégeként tartott előadást a megyeszékhelyen. - A trópusokon kaptam egy nagyon szép lakást, felszerelve minden kényelemmel, viszont a csapokból nem folyt a víz... Mindeközben odakint naponta 3-4 óra hosszat szakadt az eső. Így indult el az a hosszú folyamat, ami elvezetett az általam kidolgozott Vízgazda rendszerhez. A módszert jómagam hungarikumnak tartom.

 

Előbb azonban ismerkedjünk a Teleső (teljes esővíz rendszer) lényegével.

 

- A koncepció nagyon egyszerű elveken alapszik - avat be. - A folyamat avval kezdődik, hogy a háztetőre zúduló csapadékot föld alatti beton-, vagy malterral bélelt téglatárolóba vezetjük. Ott a beton vagy a malter bázikus elemei semlegesítik az esővíz természetes savasságát, a begyűjtött esővíz kémiai összetétele tehát megváltozik, éltető minőségűvé alakul át. Ezután már csak a baktériumokat és a légkörből érkező egyéb szennyező anyagokat kell eltávolítani, ami egyszerű szűréssel megtehető, s rendelkezésünkre áll a nagyon jó minőségű ívóvíz. A ház alatti medence lényegében egy földalatti sziklabarlang utánzata, amiben a víz hosszú távon jó minőségben tárolható.

 

A rendszer a begyűjtött víznek csak töredékét szűri ihatóvá. Háztartási célokra azonban tökéletesen megfelel az eggyel enyhébb szigorral ártalmatlanított víz is, sőt, természetes lágysága miatt még jobban, mint a legtöbb vezetékes víz. Így aztán mosó- és mosogatószerből, samponból és szappanból is kevesebbre van szükség.

 

 

 

Vajon mennyivel lenne drágább eleve így megépíteni egy házat? Mint elmondja, az induló költségeket valóban megnöveli a földalatti víztároló rendszer, ám hosszú távon - főként ha figyelembe vesszük a víz árának emelkedését - mindenképpen  jó befektetés az esővíz hasznosítás.

 

Hazánkban még mindössze néhány ház épült e szisztéma szerint, ám Belgiumban családok százezrei alkalmazzák. Sokoldalú elméleti képzettsége dacára gondolkodásmódja igazán gyakorlatias, mindig olyan kutatási témákat keresett, amelyek a mindennapokat szolgálják. Ilyen az a bizonyos Vízgazda is.

 

- A központosított vízelosztás árnyoldalainak feltárásával jutottam el a vízgazdálkodás újszerű paradigmákon alapuló szemléletéhez. A lényeg, hogy meg kell fordítanunk a gondolkodásunk irányát...

 

Koncepciója szerint a szennyvizet nem tisztítjuk, hanem teljes egészében hasznosítjuk. Ennek persze feltétele, hogy szétválasztva gyűljön a szappanos (szürke) és a fekáliás (fekete) víz. A szürke víz egyszerű és olcsó tisztítást követően öntözésre használható, a kevéssé hígított, tömény fekáliás vizet pedig faaprítékkal nyeletjük el. Az átitatott fatörekből komposzt kupac készül, aminek a belsejében 60-70 fokos hő termelődik. Egy hőcserélő rendszert beiktatva épületek fűthetők a felszabaduló meleggel, a komposzt pedig a földeken hasznosul, növelve azok termő- és vízvisszatartó képességét.

 

- A szennyvíz ezen esetben tehát nem hulladék, hanem értékes nyersanyag, amit visszavezetünk a nagy természetes körforgásba. Plusz nyereség, hogy a szennyvízben jelen lévő gyógyszer és mosószer maradványok komposztkészítés közben a magas hőmérséklet hatására teljes egészében lebomlanak.

A belgiumi vízmű nem rajong érte.

 

Egy 2004-ben készült tanulmány szerint Belgiumban már akkor 700 ezer ember fürdött esővízben, használta főzésre a tisztított égi áldást, s több mint 100 ezer itta is. Így aztán nem csoda, hogy a belgiumi vízmű szemében némileg szálka Országh tanár úr, hiszen az esővíz hasznosítás következtében a központi vízfogyasztás személyenként és naponta 10 év alatt mintegy 15 literrel csökkent. Ez pedig számukra bevételkiesés.

 

Magyar Hajnalka