Ferenc pápa köszönetet mondott az Úrnak, hogy Szent József, az egyetemes Egyház védőszentje ünnepén kezdheti meg péteri szolgálatát. Utalt arra, hogy ez a nap elődje névnapja is, akivel egységben van az imádságban, egymás kölcsönös szeretetében és elismerésében.

 

A köszöntések után, amelyek során külön üdvözölte a többi keresztény felekezet képviselőit, a zsidó és más vallású közösségeket, a felolvasott evangéliumi részről elmélkedett. „József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét” (Mt 1,24). Isten küldetést bízott Józsefre, hogy legyen őrző, Mária és Jézus őrzője – itt II. János Pál szavait idézte –, és az Egyház őrzője is: „Szent József, amilyen szeretetteljesen viselte gondját Máriának, és amilyen örömmel szentelte magát Jézus Krisztus nevelésének, ugyanígy oltalmazza és őrzi annak Titokzatos Testét, az Egyházat, melynek előképe és példája maga a Szent Szűz.” (Redemptoris Custos 1.)

 

Ferenc pápa elmondta, hogyan is gyakorolja József ezt a szolgálatot: alázatosan, csendesen, ugyanakkor teljes hűséggel akkor is, amikor nem ért mindent. Állhatatos szeretettel áll Mária mellett egészen addig az evangéliumi jelenetig, amelyben  a 12 éves Jézust a jeruzsálemi templomba vezeti. Ott van Mária mellett az örömteli és a nehéz pillanatokban és a názáreti hétköznapokban.

 

A Szentatya elmagyarázta, hogyan élte meg József ezt az őrzői hivatást: folyamatosan Istenre figyelt, fürkészte a jeleit, készségesen vállalta, hogy nem saját, hanem Isten tervét valósítja meg. Ugyanezt kéri Isten Dávidtól: nem ember által épített házat akar, hanem azt, hogy hűséges legyen a Szavához. Maga Isten építi a házat, Szentlelkével megjelölt, élő kövekből. „József őrző, mert tudja Istent hallgatni, engedi, hogy az ő akarata vezesse, és éppen ezért érzékenyebb a rá bízott emberek iránt, képes realizmussal olvasni az eseményeket, figyel arra, ami körülveszi, és meg tudja hozni a legbölcsebb döntéseket” – sorolta a pápa. Látjuk, milyen készségesen válaszolt József Isten hívására, és azt is látjuk, hogy a keresztény élet központja Krisztus. „Őrizzük meg Krisztust az életünkben, hogy megőrizzünk másokat, megőrizzük a teremtett világot!” – figyelmeztetett.

 

Majd kiterjesztette ezt a felelősséget, amely nem csupán a keresztények, hanem minden ember felelőssége. Megőrizni a teremtett világot, ahogyan Assisi Szent Ferenc tette, azt jelenti, tisztelni Isten minden teremtményét és a környezetet, amelyben élünk. Részletesen beszélt egymás őrzéséről: „Őrizni az embereket, gondoskodni mindenkiről, minden emberről, szeretettel, különösen a gyermekekről, az öregekről, azokról, akiknek élete a leginkább törékeny, és akik gyakran szívünk peremére szorulnak. Gondoskodni egymásról a családban: a házastársak kölcsönösen őrzizzék egymást, a szülők pedig gondoskodjanak gyermekeikről, majd idővel a gyermekek váljanak szüleik őrzőivé. Őszintén megélni a barátságokat, ami azt jelenti, kölcsönösen megőrizzük egymást a bizalomteli közelségben, a tiszteletben, a jóban. Lényegében minden az ember őrzésére lett bízva, ez a felelősség mindenkit érint. Legyetek Isten ajándékainak őrzői!”

 

Ezt követően elmondta, mi történik, ha nem élünk ezzel a felelősségünkkel: a szív érzéketlenné válik. A történelem minden korszakában vannak Heródesek, akik rombolnak, halált hoznak, elcsúfítják az ember arcát.

 

Ferenc pápa ezután azokhoz fordult, akik felelős szerepet töltenek be gazdasági, politikai vagy társadalmi téren, és szólt minden jóakaratú emberhez is: legyünk egymás és környezetünk őrzői; ne hagyjuk, hogy a pusztítás és a halál jelei kísérjék utunkat a világban. Ahhoz, hogy másokra vigyázhassunk, saját magunkat is gondoznunk kell! A gyűlölet, az irigység, a gőg beszennyezik az életet! Őrködnünk kell érzelmeinken, szívünkön, mert onnan indulnak ki a jó és a rossz szándékok: azok, amelyek építenek és azok, amelyek pusztítanak! Ne féljünk a jóságtól, a gyengédségtől!

 

A gondoskodás, az őrködés mások felett jóságot igényel, azt kéri, hogy a jóságot gyengédséggel éljük meg – hangsúlyozta a pápa. Szent József lelkéből is nagy gyengédség árad, amely a lélek erejét mutatja, azt, hogy képesek vagyunk másokra figyelni, mások iránt részvéttel lenni.

 

Aztán elmondta: Szent József ünnepével együtt ünnepeljük Róma új püspöke, Péter utóda szolgálatának kezdetét. Jézus Krisztus hatalmat adott Péternek. Háromszor kérdezte őt szeretetéről, majd háromszor szólította fel: legeltesd bárányaimat. Az igazi hatalom a szolgálat. A pápának is egyre inkább előre kell haladnia abban a szolgálatban, amelynek ragyogó csúcspontja a kereszten van.

 

Szent Józsefhez hasonlóan ki kell tárnia karját, hogy megőrizze Isten egész népét, szeretettel és gyengédséggel fogadja be az egész emberiséget: különösen a legszegényebbeket, a leggyengébbeket, a legkisebbeket, azokat, akikről Máté ír a szeretetről szóló utolsó ítélet kapcsán: akik éheztek, akik szomjaztak, akik idegenek, mezítelenek, betegek voltak, börtönben raboskodtak (vö. Mt 25,31–46).

 

Ezt követően Ferenc pápa a második olvasmányról beszélt, amelyben Szent Pál Ábrahámról szól, aki „a remény ellenére is reménykedve hitt” (Róm 4,18). Szükségünk van arra, hogy megpillantsuk a remény világosságát, és saját magunknak is reményt adjunk! Őrizzük meg a teremtett világot! A reményünk Isten látóhatárára nyílik, amit Krisztus nyitott meg számunkra, és arra a kősziklára épül, ami Isten.

 

Kérte: őrizzük meg Jézust Máriával, őrizzük meg az egész teremtett világot, őrizzünk meg mindenkit, különösen a legszegényebbet, őrizzük meg saját magunkat. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy felragyogtassuk a remény csillagát: őrizzük meg szeretettel mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk!

 

Végül Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fejezte be homíliáját: „Kérem Szűz Mária, Szent József, Szent Péter és Pál apostolok, Szent Ferenc közbenjárását, hogy a Szentlélek kísérjen el szolgálatom során, nektek pedig azt mondom: imádkozzatok értem! Ámen.”

 

Magyar Kurír