A pénzhiánnyal küszködő EU-tagállamok 2011-ben mintegy 10 milliárd eurót (a Ciprusnak nyújtandó mentőcsomaggal megegyező összeget) költöttek a bioüzemanyag-ipar támogatására – állapítja meg a Nemzetközi Intézet a Fenntartható Fejlődésért tanulmánya.

 

Az International Institute for Sustainable Development (IISD) tanulmánya  szerint ekkora állami támogatás kellett ahhoz, hogy 2011-ben a bioüzemanyagok piaci részesedését 4,5%-on – ami kevéssel az Európai Bizottság által fél éve javasolt 5%-os szint alatt van – tartsák. Amennyiben nem az 5%-os szinten tartás, hanem a 8,6%-ra emelés lenne a cél – mint az a jelenleg hatályos irányelvekből következik –, további 28,8 –33,1 milliárd € közpénzt ellene 2014–2020 között erre a célra fordítani, állapítja meg a tanulmány.

 

Korábbi kutatások már megállapították, hogy az EU bioüzemanyag-politikája nem csökkenti a közlekedésből származó üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátását. Ha a bioüzemanyag termeléséhez kapcsolódó indirekt földhasználat-váltásból (indirect land-use change – ILUC) származó kibocsátást is számításba vesszük, a piacon jelen lévő biodízel többsége nagyobb fajlagos ÜHG-kibocsátással rendelkezik, mint a fosszilis eredetű gázolaj. [Az a folyamat, melynek során a korábban élelmiszer-termelésre használt földeket üzemanyag-alapanyagként használható növények termelésére alakítják át. A kieső élelmiszer termelés pótlására új, eddig nem mezőgazdasági területeket kell művelésbe fogni. Ennek a folyamatnak az eredménye emelkedő üvegház-gáz kibocsátás.]

 

 

Nusa Urbancic, a Transport & Environment (T&E) tiszta üzemanyagokkal foglalkozó programjának vezetője szerint eddig is tudtuk, hogy az EU bioüzemanyag-politikája nem segít az éghajlatváltozáson, de ebből a tanulmányból az is nyilvánvaló, hogy a gazdaságon sem. Az évi 10 milliárd € nagyságrendileg azonos a Ciprusnak nyújtandó mentőcsomaggal. Ráadásul ez az összeg megduplázódna, ha az országok ragaszkodnának a 10%-os célhoz. A tagországoknak be kell látniuk, hogy a bioüzemanyag-felhasználás jelenlegi szinten történő befagyasztása nem csak az ÜHG kibocsátás szempontjából előnyös, de jelentős megtakarítással is jár. Az említett 10 milliárdos összeg a 9,3 és 10,7 milliárd között mozgó becslések átlaga. Ekkora összeget fordítottak 2011-ben a kormányok a bioüzemanyag-ipar támogatására. A teljes éves támogatás tartalmaz adókedvezményeket (5,8 milliárd €), kötelező bekeverésiarány-támogatást (318–736 millió € etanolra és 3,1–4,1 milliárd € biodízelre), valamint kutatásfejlesztésre fordított költségeket (52 millió €).

 

A „Bioüzemanyag – milyen áron? Az Európai Unió bioüzemanyag politikájának költség-haszon elemzése” („Biofuels - At What Cost? A review of costs and benefits of EU biofuels policies”) című tanulmány a bioüzemanyag-ipar támogatására fordított erőforrásokat értékeli, és elemzi, milyen gazdasági hatásai lennének az Megújuló Energia Direktíva (RED) által megfogalmazott 10%-os cél elérésének 2014–2020 között. A IISD és környezetvédő szervezetek (BirdLife Europe, the European Environmental Bureau [EEB], Transport & Environment [T&E]) által finanszírozott tanulmány megállapítja, hogy a támogatási arány jelentősen meghaladja az európai bioüzemanyag szektor teljes árbevételének felét, ami 2011-ben 13–16 milliárd eurót tett ki. Az éves támogatás összege magasabb, mint a bioüzemanyagot előállító létesítményekbe fektetett összes tőke 2004 óta, ami nagyjából 6,5 milliárd euró; vagyis megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozás különösen pazarló ezen befektetések megvédésében.

 

Faustine Defossez, az EEB agrár és bioenergetikai ágazati szakértője szerint az iparág szereplői azt hangoztatják, hogy a bioüzemanyagba fektetett tőkét minden áron meg kell védeni, mégis, az erre fordított éves költség nagyobb, mint a termelői létesítményekbe fektetett teljes összeg. Azért fizetünk, hogy ezt a szakszerűtlenül működő rendszert fenntartsuk, annak ellenére, hogy sem gazdaságilag, sem környezetvédelmi szempontból nem hozza az eredetileg várt hasznot.

 

A tanulmány azt is kiemeli, hogy a gépjárművekre vonatkozó szigorúbb CO2 kibocsátási követelmények megállapítása költséghatékonyabb, és környezetvédelmi szempontból is megfelelőbb módja az ÜHG kibocsátásának csökkentésére. Ha az évi 10 milliárd eurónyi támogatást alacsony szén-kibocsátású autókba fektették volna az iparág támogatásán keresztül, 40 megatonnával alacsonyabb CO2 kibocsátás lett volna elérhető, a csökkent olajimporton keresztül pedig visszahozta volna befektetett összeget.

 

“Ez az irányvonal egyszerűen túl költséges ahhoz képest, hogy mit hoz. A kormányok már most küzdenek, hogy pénzügyileg fenn tudják tartani ezt az importfüggő rendszert, ami nem is tesz különbséget a bioüzemanyagok között – foglalta össze Trees Robijns, a BirdLife Uniós Agrár- és Bioüzemanyag Politikájáért felelős munkatársa.