Folyamatosan romlik a környezetvédelem helyzete, az új alkotmányban hiába szerepelnek a jövő nemzedékeket érintő jogok, mindez írott malaszt maradt, a hatékony érdekképviselethez szükséges részletszabályokból semmit nem készítettek még el – mondta a hvg.hu-nak Fülöp Sándor ombudsman-helyettes, aki szerdán adta be lemondását Kövér László házelnöknek. Fülöp Sándor szerint az ipari érdekek folyamatosan felülírják a környezetvédelem szempontjait, és a helyzet további romlására lehet számítani.

hvg.hu: Ön arra hivatkozott, hogy a működésének alkotmányos feltételei hiányoztak. Mik nem teljesültek?

Fülöp Sándor: Az alkotmány nagyon szépen felsorolja , hogy hogyan kell megőrizni a természeti erőforrásokat a jövő nemzedékek érdekében, de ez sajnos semmit nem ér, ha nincsenek hozzá végrehajtási szabályok. Azért is mondtam le, mert nem akartam, hogy a végén olyan helyzetbe kerüljek, hogy bárki azt mondhassa rám: „Maga a jövő nemzedékekért felelős ombudsman, miért nem tett valamit a környezet megóvásáért?” Miközben nekem semmilyen eszköz nem állt a rendelkezésemre, sem jogkör, sem hivatal.

hvg.hu: Hogyan próbált lobbizni azért, hogy ezek a jogkörök kiépüljenek?

F.S: Mi már az alkotmányozás idején nagyon aktívak voltunk ebben az ügyben. Már akkor kongatnunk kellett a vészharangokat, mert kezdetben még az egészséges környezethez való jog sem került be a dokumentumba, és a jövő nemzedékekről sem volt szó. Ezek később bekerültek ugyan, de lehetett látni, hogy az intézményi garanciákkal baj lesz. Az Alaptörvényt végrehajtó jogszabályok között már az egyik elsővel, az ombudsman törvénnyel komolyan átírták az alapjogokat, mert semmilyen módon nem szól arról, hogy a jövő nemzedékekért felelős helyettes milyen hatáskörökkel, milyen ügyekben járhat el, sőt, a kisebbségi helyettessel együtt csak egyfajta tanácsadói szerepet kaptunk. Még ez sem lett volna baj, ez a jogalkotó felelőssége, én ebben is láttam lehetőségeket, és el is kezdtem dolgozni. De az eredeti jogalkotói és alkotmányozói célokból semmi nem valósult meg. Korábban négy évig elég jól működött a hivatal, negyven kollégával szerintem elég fontos feladatot láttunk el, most háromra csökkent ez a szám is. Szabó Mátéék minden jó szándéka ellenére sincs erőforrásuk a környezetvédelemre, húsz másik alapjogot védve egyszerűen nem tudják a jövő nemzedékek érdekeit is képviselni. Az nem ugyanaz, mintha van negyven ember, aki ezzel kel, és ezzel fekszik. Ez egy alkotmányellenes helyzet, hiszen az Alkotmánybíróság számos döntésében kimondta, hogy a környezetvédelem speciális alapjog, abban nem lehet visszalépni, mert lehet, hogy később nem lesz mit védeni. Itt ezt megsértette a kormány.

hvg.hu: Milyen reakciók voltak a kísérleteikre?

F.S: Látni kell, hogy a környezetvédelem helyzete soha nem volt túl jó a kormányzaton belül, „idegen test” vagyunk. Kétszer felszólaltam a parlament plenáris ülésén, többször az illetékes bizottság előtt, többször írtunk levelet az összes képviselőnek. Nagyon sokszor csak formális válaszokat kaptam, vagy éppen frakcióvezetők, befolyásos parlamenti képviselők vágták a fejemhez, hogy valójában csak a székemhez, és a hivatalomhoz ragaszkodom. Érdemi választ, amiből esetleg tartalmi vita kialakulhatott volna, nem. Éppen a lényeg sikkadt el: az, hogy a környezetvédelem az ipari nyomulással szemben hogy érvényesülhet, hogy miképpen akarjuk védeni a környezetet.

hvg.hu: Ebben a nyolc hónapban a gazdasági érdekek mellett mennyire tudtak a környezetvédelem érdekei is érvényesülni?

F.S: Ez nem nyolc hónap kérdése. A közösségi döntéshozatal például tíz éve folyamatosan szorul vissza, mára már ott tartunk, hogy nem csak a nagy-, de a közepes, és a kis beruházások esetében is egyre több kivételt építettek be, ez a legutóbbi időkben is folytatódott, elég csak az építési törvény módosítására gondolni, egyre kevesebb esetben kell egy-egy beruházás esetében a helyi lakosok véleményét kikérni arról például, hogy miképpen vélekednek a zöldterület csökkenéséről. Egyre rövidebb a véleményezési határidő is. Ugyanez van az energiapolitikában, vízügyben, vagy éppen a városi zaj kérdésében is.

hvg.hu: Mondana konkrét példát?

F.S: Olyan csemegék vannak a magyar jogban például, hogy a repülőterek körötti védőterület valójában nem a lakosokat védi, hanem magát a reptér üzemeltetőjét: a védőterület az a terület, ahol nem kell betartani a zajhatár értékeket. Ezek nagyon cinikus dolgok.

hvg.hu: A kormányzat hozzáállása cinikus?

F.S: Nem egy kormányzaté, mindegyiké: húsz éve folynak ezek a dolgok. Van egy autós lobbi, egyberuházási lobbi, egy vendéglátós lobbi, egy fesztivál lobbi amelyik egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni, hogy a zaj nagyon komolyan egészségkárosító hatású. Budapest nagyon rossz helyen áll ebből a szempontból, pusztán a zaj, a por, az allergia miatt itt több évvel korábban halnak meg az emberek, mint szerencsésebb helyeken. Erre egy politikus könnyen mondja azt, hogy „hát élni kell” – amire én azt mondtam, hogy „jó persze, csak másképp is lehet”.

hvg.hu: Most hogy látja a környezetvédelem helyzetét?

F.S: Nagyon-nagyon borúlátó vagyok. Fenyegető jeleket látok: az önálló környezetvédelmi minisztérium megszüntetése volt az egyik ilyen; lehet, hogy az önálló környezetvédelmi hatóság is megszűnik. A gazdasági érdekek úgy valósulnak meg, hogy semmilyen módon nem hangolják össze a környezetvédelemmel őket. Elég csak az agrárkörnyezetvédelemre gondolni: vajon a termőföld tényleg egy nagyüzem, amit vegyszerekkel kell táplálni, és aztán eldobni, mint egy csokipapírt? Az energiapolitikában megint nagyon borúlátó vagyok, úgy látom, az energiamix nem lesz egészséges, egy-két lobbi úgy tűnik, túlnyeri magát. A megújuló energiákat teljesen elhanyagoljuk, az uniós kötelezettségeket tűzifával oldjuk meg, ami azért meglehetősen kérdésesen „megújuló”. Minden környezetvédelmi ágazatban rosszabbodik a helyzet. Van egy szemlélet, hogy előbb a gazdasági bajokat oldjuk meg, aztán majd utána jöhet a környezetvédelem is. Én még soha nem hallottam, hogy na most akkor elég pénzünk van arra, hogy figyeljünk a jövő nemzedékek érdekeire is. Ezt így nem lehet.