A gyógynövények házilagos tartósítása és feldolgozása

Image resize threshold of 10 remote images has been reached. Please use fewer remote images.

Ha magunk gyűjtjük, nem árt azzal is tisztában lenni, hogyan szárítsuk, tartósítsuk gyógynövényeinket. Az ezekkel kapcsolatos tanácsok mellett a feldolgozásról is írunk. Többek között tinktúra, gyógybor vagy olajos kivonat készítéséhez nyújtunk segítséget.

 

A gyógynövények feldolgozási módjának kiválasztásához először is ismernünk kell a kivonni kívánt anyag oldhatósági tulajdonságait.

Ebből a szempontból az anyagokat két nagy csoportra oszthatjuk:

·        lipofil (zsírokban, olajokban, apoláros oldószerekben oldódó)

·        hidrofil (vízben oldódó).

Vízben nagyon rosszul oldódnak például az illóolajok és az alkaloidok, tömény alkoholban a szaponinok. Kevert oldószernek számít a közepes töménységű etilalkohol-víz (30-70%) elegy, ami mindkét csoport képviselőit viszonylag jól oldja.

 

Szárítás

A szárítás a gyógynövények leggyakrabban alkalmazott tartósítási módja, amely során a csökkenő víztartalom révén lelassulnak a lebontó folyamatok. Bizonyos növényi részeket jobb frissen felhasználni, mert instabil, a szárítás során elbomló hatóanyagokat tartalmaznak (pl. a vérehulló fecskefű nedve), illetve sok bennük az illékony komponens, illóolaj.

Szeretnéd tudni, hogy melyik gyógynövényt mire használhatod? Gyógynövény adatbázisunkban számos növény közül kereshetsz különböző szempontok szerint.

 

A szárítás előkészítése

Gyűjtés után ne tároljuk sokáig a növényeket, minél hamarabb kezdjük meg a szárítást! Erre a célra tűző naptól védett, jól szellőző és pormentes helyiséget válasszunk, és gondoskodjunk róla, hogy legfeljebb szobahőmérséklet legyen.

Nagyon fontos, hogy a növényeket ne mossuk meg, mert a nedves részeket nehéz kiszárítani, könnyen befüllednek. Tisztaságukról jó esetben már a gyűjtés során gondoskodtunk azzal, hogy megfelelő lelőhelyet és példányokat választottunk. A gyökereknek sem tesz jót a mosás; ezekről mindig puha kefével távolítsuk el a földet.

Tisztítás után vágjuk fel őket néhány centis darabokra, hogy könnyebben kiszáradjanak (kivéve a gyermekláncfű gyökerét, amely így veszítene értékes nedvtartalmából). 

 

A szárítás menete

Kiterített, tiszta textilen vagy papíron (fényes felületű újságpapír nem megfelelő, mert nem szívja be kellőképpen a nedvességet) oszlassuk el egyenletesen a növényi részeket. Ügyeljünk rá, hogy az egyes darabok minél kevésbé érintkezzenek: ezzel elkerüljük a penészesedést.

Az egyenletes száradásról úgy gondoskodhatunk, ha egy-két naponta összehúzzuk a száradó darabokat, majd újból szétterítjük őket.

Egyes érzékeny növényrészeket a teljes száradásig nem ajánlatos mozgatni (pl. orbáncfű, kamillavirágzat), mert megbarnulnak, összetörnek.