Egy osztály - egy takaró

Be kell vallanom, hogy a címben feltüntetett rendkívüli projekt nem hulladék-újrahasználati programként indult gimnáziumunkban, hanem inkább karitatív megmozdulásként, de tagadhatatlan, hogy a végére hulladékcsökkentésként is megállta a helyét. -

Az ötlet azon apropóból csírázott ki, hogy egy frekventált, egyhetes rendezvényünkre elfogadta meghívásunkat Böjte Csaba ferences szerzetes, akinek 2002-ben életre keltett alapítványa köztudottan árvaházakat tart fenn Dévától Petrozsényig, Nagyszalontától Torockóig – számos helyen Románia-szerte. Csaba testvér érkezése feletti örömünkben nem feledkeztünk meg arról, hogy valamivel megháláljuk látogatását. S hogy mivel?

 

Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást.”

tovább az eredeti cikkre