A permakultúra alapgondolatát az ausztál Bill Mollison, és David Holmgren publikálták az 1970-es években. Az a meggyőződés sarkallta őket, hogy ha az emberi társadalom továbbra is ilyen mértékben folytatja a Föld tartalékainak fölélését, akkor el fogja pusztítani az élővilágot, és önmagát is. A permakultúra megoldásként a természetben zajló ökológiai folyamatok minél teljesebb érvényesítését javasolja az ember élőhelyén, és szükségletei megtermelése során. Hangsúlyozza az fogyasztás csökkentésének, az energiamegtakarításnak, és a természetből való "házi" energianyerés különféle módozatainak fontosságát.

A permakultúrás tervezés a gazdálkodás valamennyi elemét (növényeket, állatokat, építményeket, domborzatot, táj, és vízrajzi adottságokat) egy egységes ökológiai rendszerré szerkeszti össze, amelyben az előre megtervezett módon létrejövő kapcsolathálózaton keresztül az egyes elemek produktivitása, használhatósága javul, a ráfordítás (ápolás, takarmány, gyógyszerek, elhelyezésre szolgáló épületek) csökken. A rendszernek része az ember is, tehát a permakultúra egyben emberi élőhelyeket is teremt. Célja az is, hogy pozitív közösségi kapcsolatokat teremtsen emberek, embercsoportok között. A piaci értékesítést nagyban segíti, hogy a helyi értékesítés különféle formái alakulnak ki. Ilyenek a városok, és a közelben élő biogazdák között szerveződő zöldség előfizetés, "box-rendszer", a termelők-fogyasztók szövetkezése, a szívesség bank, a helyi "etikus befektetéseket" szolgáló pénzügyi szervezetek, stb.). Mindezek több helyen megvalósultak már a világban, az élővilág védelmét, szép természetes környezetet, pozitív közösségi kapcsolatokat, és a szükségleteket egészséges, változatos módon kielégítő gazdasági termelést hozva létre.

Eddig inkább csak arról volt szó, hogy mi történik majd amíg ez a rendszer leépül. Arról, hogy az oroszok miatt gázkelepcében ülünk, hogy a fogyó olaj miatt az egész világ az olaj csapdájában vergődik, de arról ritkán szólunk, hogy mit tegyen egy kis közösség, vagy család. költözzön tán mindenki vidékre, Ezt úgysem lehet megtenni. Akkor mit eszünk szervezett élelmiszer-termelés híján? Vagy akár eljutunk-e valaha oda, hogy nem lesz szervezett élelmiszer-ellátás?

4 évvel ezelőtt 16 db egyforma számítógép konfiguráció került a munkahelyemre. Körülbelül két és fél év után meghibásodott az első monitor, majd utána néhány hónap múlva a következő, és így tovább, mígnem irodámban fél tucat monitor várta sorsa jobbra fordulását. A hibajelenség mindegyiknél ugyanaz volt, sötét képernyő, az előlapon levő jelzőfényen pedig kék és lila szín váltakozott.

"Tesztünk szerint ezerötszáz forint környékén már nagyjából ugyanazt kapjuk, mint amiért a tiltás előtt száz forintot kellett fizetnünk. Közben a fogyasztás harmadára esik vissza (a műszer szerint a 20 wattos, 100 wattosnak hazudott kompakt fénycsövek adtak annyi fényt, mint a 60 wattos wolframizzók), az élettartam meg öt-hatszoros. Mivel évente körülbelül ezerforintos villanyszámlát spórolnak meg a 100 wattosnak nevezett modellek, mindenképp visszahozzák az árukat, viszont ha nem jó fénycsövet választunk, keserű évek várnak ránk, és még az is előfordulhat, hogy az égő pár hónap alatt feladja az élettel vívott harcot. Vagy az első bekapcsoláskor."